Halász Enikő : Fénytenger

 

Árnyékod csókot lop a ház falára

a nap vörösre válva aludni tér,

apró dallamok zümmögnek,

est jön a bogárra,

lassan elcsendesedik minden,

minden mi él.

Lehull az éj, itt vagy hát,

nézlek,

szép arcodat,

ahogy simítja lassan a fény,

a fürdő lámpája is belepirul,

mikor szórt fénye

selymes bőrödhöz ér.

A kacagó vízcseppek csillogva futnak tova,

gyémánttá válnak testeden,

száz szikrát vetnek, szemem vakítják,

és Te lassan eltűnsz e tengerben.

Legutóbbi módosítás: 2023.11.30. @ 11:24 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 107 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.