Horváth János : Gyerekgyár

(1)

Amikor az intézetet létrehozták, nem gondolták, hogy ekkora sikere lesz a programnak, mert túlszárnyalt minden képzeletet. A siker természetesen, nem kizárólag az intézetnek köszönhető, hanem annak a propagandának, amelyet a program népszerűsítéséért folytattak. A pénz nem számított. Luxuskörülményeket teremtettek az ideérkezők számára, vonzóvá tették a környezetet is, és anyagilag is ösztönözték őket.

Két szárny működött az épületen belül, illetve a harmadik osztály elfoglalta a teljes második szintet. A baloldali épületrészben a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges berendezések működtek, a jobb szárnyban pedig a természetes megtermékenyítést segítő eszközök kaptak helyet. A forradalom leverése után kevés gyerek születésére lettek figyelmesek a kutatók, és az okok feltárása után megalkották a gyerekgyár programot. A kormány ettől várta a szaporulat növekedését, a nemzet létszámának gyarapodást. Ezzel párhuzamosan beindítottak egy másik, szigorúan titkosnak minősített programot is, amivel növelték a gyerekgyár program hatékonyságát. Miután látták a sikereket, úgy döntöttek, hogy kiterjesztik az intézetet, és építkezésekbe fogtak.

Az unió összeomlása után, a nemzetek saját programokat dolgoztak ki a bővítésre. Európa szerte létrejöttek a nemzetek sorsát meghatározó intézetek. Szinte versenyeztek egymással, hogy ki tud több állampolgárt előállítani. Különböző technológiák mérették meg magukat a nemzetközi színtéren, de részleteiben egyiket sem hozták nyilvánosságra. A statisztikák kizárólag a kormányoknak készültek. A világon mindenütt gondot okozott a Föld légkörének megváltozása, a hőmérséklet emelkedése, a mezőgazdasági kultúrák jelentős változása. Az unió akkor került válságba, amikor a tenger elöntötte az északi államokat, és lehetetlenné vált az élet az afrikai kontinensen is. Az országok kerítéssel fonták körül határaikat, és hatalmas méretű fegyverkezésbe kezdtek, hogy így tartsák távol, a több, mint százmillió menekültet, akik természetes ösztöneiktől hajtva igyekeztek Európa közepe felé. A nemzetek elszigetelődtek egymástól, megszűnt a kereskedelem, és széthullott a vámunió. A nemzeteken belül nőtt a nyomor, egyre nagyobb tömegek váltak nincstelenné, és még reményt sem láttak a helyzet megváltoztatására. A nacionalizmus soha nem látott méreteket öltött. Nem csak a más bőrszínű idegenek váltak ellenséggé, de a kormányok tehetetlensége, a magas munkanélküliség, és a pénzügyi világ összeomlása is odavezetett, hogy egyre több országban törtek ki éhséglázadások, és sorra döntötték meg a kormányokat. És akkor, jött a menekült áradat. Próbáltak megoldást találni, de nem volt más lehetőség, mint fegyverrel megvédeni az államok határait. Eleinte csak a menekültekre irányult a fegyveres védekezés, de később már a lázadókat is tizedelni kezdte a kormány. A nagyhatalmak nem avatkoztak be a konfliktusba, kivártak. Tudták, ha Európa elesik, megindul a világ újrafelosztása, és ez világégéshez vezethet. Ameddig tudták, húzták, halasztották a döntést. A forradalmak leverése után konszolidálódott a helyzet. A harcok során nagyon sokan haltak meg Európa szerte, és a kormányoknak egyre nehezebb volt fenntartani valamilyen minimális szinten működő gazdaságot. Óriási gondot jelentett a bevándorlók helyzete. Sok volt a bűnözés, és az európai lakosság létszámához képest is magas létszámú migráns, akik csaknem egy ötödét tették ki az őslakosságnak. A kormányok hamar rájöttek, hogy veszteségeket minél előbb pótolni kell, és valahogy meg kell szabadulni a haszonleső idegenektől. Hatalmas táborokat építettek, ahová beterelték a messze földről érkezőket. Az északiakkal másképpen bántak, mint a déliekkel. Az északiaknak lakótelepek épültek, és munkalehetőséget is kaptak. Szükség is volt erre, mert az „őslakósok” létszáma egyre csökkent. A nők nem szültek, a férfiak nagy része meddőnek bizonyult, a népesség fogyásnak indult, szinte mindenhol. A nemzeti kormányok pedig többnyire szélsőséges nacionalista pártok képviselőiből tevődtek össze. Sokan javasolták, hogy az idegeneket tömegesen el kell pusztítani. Ezzel párhuzamosan, ki kell dolgozni egy nemzetmentő programot, és el kell érni, hogy a nők legalább, három-négy gyereknek adjanak életet. A kormány elfogadta a programot, és elkezdődhetett a megvalósítás

(2)

Sorszámot húztam, és leültem a várakozók közé. Azt mondták, gyorsan megy, de azért hagynak időt mindenre, nem kell izgulni. A programban való részvétel nem önkéntes volt, időnként értesítést küldtek, hogy mikor lesz a következő alkalom, amikor meg kell jelennem, és teljesítenem kell hazafias kötelességemet. Az épületben minden folyosón és kórterem előtt fegyveres őrök vigyázták a rendet. Én donorként voltam beidézve. Biztos voltam abban, hogy a természetes megtermékenyítésre kerülő párok sincsenek jobb helyzetben, mint mi. A kijelölést genetikai vizsgálat előzi meg. Tudósok döntenek abban, hogy milyen mintákat párosítanak, hogy a legjobb genetikai összetételű utódok jöhessenek létre. Szólítottak.
– Következik a 3414-s donor – mondta egy kellemes női hang. Egy fiatalasszony jött elém, amikor felálltam, hogy elinduljak a nekem kijelölt helyiségbe.
– Szeretném, ha kellemesen érezné magát. Nem sürgetjük, de azért legyen tekintettel a többiekre is! – mondta kedvesen, és átadott egy kis tégelyt. – Ha úgy gondolja, maradok, és megcsinálom a mintavételt. Ez nem plusz szolgáltatás, ez jár mindenkinek – mondta, és megfogta a kezemet.
– Maradjon, ha Önnek is jó úgy. Nem bánnám, ha segítene, leblokkoltam, azt hiszem. Kis idő múlva már a kijárat felé indultam. Az épület másik szárnyán mintha lazult volna a fegyelem. Nem láttam őrt. Egy kisebb csoport a folyosó végén körül állt egy földön fekvő testet. Egy ötven év körüli férfi lehetett, aki nem bírta a megterhelést. Megpróbálták újraéleszteni, de ezt nem vártam meg. Elindultam az emeletre. Állítólag, ott van a titkos részleg, ami valójában nem is létezik a nyilvánosság számára. Amikor az őr megkérdezte, hova megyek, csak annyit tudtam mondani, hogy migráns vagyok, eltévedtem. Az leengedte a fegyverét, és előremutatott.
– A folyosó végén, balra. Ahol a nagy tömeg van. Estére talán, sorra kerül.
Nem igazoltattak, mert aki idekerül, arról tudni lehet, milyen sors vár rá. De akit érintett az eljárás, annak fogalma sem volt arról, mi fog történni.

Külön vártak a férfiak, és külön a nők. Azt rebesgették, hogy kisebb műtétet hajtanak végre rajtuk, és kapnak egy chipet is, hogy könnyebb legyen a személyazonosság ellenőrzése. A női részleg kicsit más volt. Két nagy teremből állt. A műtő mellett egy nagyobb kórteremben feküdtek azok, akiken már végrehajtották a műtétet. Néhány órás megfigyelés után hazaengedték őket. Akkor még nem értettem, mi történik itt, és főként, miért titkos az eljárás, de később találkoztam olyan szervezetek vezetőivel, akik tisztában voltak vele, hogy itt titkos sterilizálások folynak, a kormány megbízásából. Nem kizárólag migránsokon végzik el a műtéteket, de folyamatosan érkeznek olyan ok is, aki nem tudják igazolni negyedíziglen, hogy genetika kódjuk a nemzethez tartozik. Elsősorban a cigányok voltak azok, akiket elzártak az utódok létrehozása elől. A program eredményes volt, sorra születtek meg az egészséges gyerekek, akik jó körülmények között élhettek a kormány jóvoltából. Az országvezető is megnyugodott. Biztosítva látta a jövőt. A gyerekek benépesítik majd az országot, és ez lesz a nemzet felemelkedésének záloga. Ezentúl genetikai vizsgálatok előzték meg a házasságokat, és ezek alapján idézték be a párokat a gyerekgyár programba. Akit rajtakaptak, hogy gyereket nemzettek az állam irányítása, és tudta nélkül, azokat sterilizálásra ítélték, és a gyermeket elvették tőlük, még mielőtt megszülethetett. A chipek beültetésével elérték, hogy mindenki mozgását követni tudták, így beavatkozhattak a magánéletükbe is. A műholdas leolvasó rendszer nem kizárólag a tartózkodási helyüket adta meg, de a legfontosabb élettani adatokat is. Különböző elemző programok segítségével tudták szétválasztani a kormánypárti, és az ellenzéki csoportokat. A börtönök megteltek azokkal, akik nem engedelmeskedtek a kormánynak, kibújtak a kötelezettségek alól, vagy szervezkedtek a kormány megbuktatására. Az ellenállás egyre nagyobb méreteket öltött. Rájöttek, hogy mi folyik az intézetekben. A cigány származású lakosság majdnem teljes egészében sterilizálásra került, és jelentős tömegek váltak meddővé a táborokban végzett műtétek során is. Ezek az emberek nem tudták, hogy kihalásra vannak ítélve. Általában a jobb módúak közül kerültek ki a szülő nők, akik nem is sejtették, hogy gyerekeik rokoni kapcsolatban vannak egymással, amennyiben közös donortól származnak. Az alacsonyabb társadalmi helyzetben lévők csak azt vették észre, hogy a születések száma megállt.

Ebben a helyzetben az ellenállók egy csoportja felkereste az akkor még működő ENSZ megfelelő szerveit, és kivizsgálást kértek az ügyben. A tagországok többsége hasonlóan nacionalista kormányokkal büszkélkedhetett, így nem indult vizsgálat. Mindenki természetesnek tartotta, hogy ezentúl megvalósul egy racionális születésszabályozás, ami megmenti az emberiséget, de legalábbis Európa nemzetállamait attól, hogy idegenekkel keveredjenek. Az egyik államban többségében szőke, és kék szemű gyerekek születtek, máshol a latinos külső volt jellemző.

A nagyhatalmak idejét látták, hogy beavatkozzanak a folyamatba. Először helyi konfliktusokat robbantottak ki, majd nyíltan hadüzeneteket küldtek Európa államainak. A demokráciák, a kínai diktatúra sem tűrte el, hogy Európából kirekesszék őket. A Föld nagy része lángba borult. Volt még egy tragédia, amivel nem számoltak az európai nemzetek. A mesterségesen megtermékenyített, válogatott génállományú egyedek sorra pusztultak el, egy megmagyarázhatatlan immun rendellenességben. A háborúk leálltak, a kormányok sorra elbuktak. Amerikai, és kínai katonák lepték el Európát. Sokféle gyermek született, akik életképesnek bizonyultak. Működött a biodiverzitás, helyreállt az egyensúly. Eleinte nem tűnt fel senkinek, hogy Európát ellepte egy új népcsoport, amely már genetikailag is jobban hasonlított a kínaiak génkódjához, és gyakorlatilag az európai népek közül egyik nemzet sem maradt fenn. A keresztény kultúrát lassan, észrevétlenül felváltotta a buddhizmus. Kiderült, hogy Pekingben elindítottak egy programot, amelynek következtében kicserélődött Európa lakóssága. A program neve: Gyerekgyár.

Budapest, 2020. január

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Horváth János 167 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.