Böröczki Mihály - Mityka : KORONAVÍRUS

A biztonság, mint ócska kés, kicsorbul,
és támad a kór, alattomban, orvul,
és földrészeket kényszeríthet térdre,
de nincs szüksége a világútlevélre.

Nagy hangtalan. Kitartón térül-fordul,
s úgy araszol, ahogy a vak vakond túr,
egy ismeretlen számonkérés része,
s mi nem készültünk időben a vészre.

S az élő, mint az elítéltek, reszket,
és vad félelem tölti el a testet,
nincs semmi mód, mi kóros útját állja.

A Golgotára viszi a keresztet,
e ketrecéből szabadon eresztett,
s rászögezve a halál koronája.

Legutóbbi módosítás: 2020.03.15. @ 12:51 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.