Sonkoly Éva : Valakiért

Lépésre szív dobban… *

 

Mintha ezer éve

élném a semmit…

Nem lehettem,

aki akartam,

fontos – Neked.

Elsuhansz mellettem,

mint tavaszi szellő,

a ki nem mondott szóban

egész létem ott van,

némán viszed tova,

rám vetül árnyéka,

kezem mozdult utána

ma is…

Elhaló holnapok,

csalfa jövőkép,

– itt vagyok !

Hiába…

A tegnapnak ma van

halála…

 

Közben nézem arcod,

kedves mosolyod,

fülemben még él a szó,

miért nem hallható?

Megyek tovább utamon,

lépésre szív dobban,

úgy maradna még

– Valakiért !

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"