Tamási Attila : Pályaválasztási irányt?

Hamis értékrendekt?l hál` Istennek egyáltalán nem mentes világunkban szerencsére nagyon lecsökkent a fiatalok szakmák iránti érdekl?dése. Egyre több fiatal látja úgy (ami egyébként nagyon helyes), hogy a munka nagy szégyen, kozmikus ívben kerülend? rossz. Oda kell hatnunk, hogy minden fiatalnak a bank jelentse a templomot, a pénz pedig a Mindenhatót, ha azt akarjuk, hogy társadalmunk jó irányba fejl?djön. Nem szabad engednünk, hogy csemetéink céltudatosakká, lelkiismeretesekké váljanak, mert az beláthatatlan következményekkel járhat. Ha szükséges, személyes példánkkal rettentsük el gyermekeinket, meséljük el nekik, hogy 17 év tanulás után hová jutottunk, s hová jutottak azok, akik a szorzótábla megtanulása után mindjárt kamatoztatták is hatalmas tudásukat. Meséljük el nekik, hogyan gürizünk mi most éhbérért ez utóbbiak vállalatainál.

        Ehhez kívánunk segítséget nyújtani a kétségbeesett szül?knek most induló rovatunkkal. Tudjuk, nem lesz könny?, de közös er?feszítésünket egyszer talán teljes siker koronázza.

         El?ször Naplopó Géza életm?vészt szólaltattuk meg.

 

     – Hogyan sikerült elérnie ezt a szép kort, úgy, hogy egyetlen napot sem dolgozott?

     – Nem volt könny?, fiam, de a lógásért mindent megtesz az ember. Nincs az a pihentet? feladat, amit ne végeztem volna el azért, hogy még véletlenül se kelljen megmozdítanom valamit. El?ször f?t? voltam a Napnál, de csakhamar felmondtam, mert túl megeröltet? volt számomra, és a konkurrencia is óriási volt. Világéletemben szerettem a tétlenséget, akár délig is képes voltam aludni. Bezzeg a mai fiatalok… Na szóval, miután felmondtam, beálltam naplopónak, majd megalapítottam a Semmittev?k Szövetségét. Érdemeimet azzal jutalmazta a választmány, hogy nyomban elnöknek választott. Hiába, a tehetség utat tör magának, f?leg ha tétlenséggel is párosul.

     – Mi kell ahhoz, hogy valaki az Ön nyomdokaidba léphessen?

     – Szerencse is kell hozzá, de a legfontosabb az, hogy az illet? szeresse a semmittevést, s ne tántorítsa el semmi életcéljától. Hiszen a semmittevés életcéljává kell váljon az embernek. Csak úgy lehet sikereket elérni ezen a pályán. Nagy áldozatokat kell hozni, de megéri. Nem szabad reggel hatkor felkelni és dolgozni menni, túlórázni, vagy szégyenszemre másodállást vállalni. Helyette délig kell húzni a lób?rt, aztán, rövid ebédszünetekkel tarkítva, végig kell lazsálni a napot.

     – Meg lehet élni a semmittevésb?l?

     – Miért, szerinted én hulla vagyok?! Hát persze, hogy meg lehet élni, apuskám. De még hogy meg lehet élni! Azért nem kell telhetetlen legyen az ember. Érje be egy körlámpás Mercivel, két nyamvadt, utolsó generációs terepjáróval, három nyaralóval, féltucat nagyvállalattal, s egy kis öt hektáros birtokkal, amin egy ötven milliárdos kis házacska áll. Minek kell ennél több? Mondd meg nekem, öcsém, hát nem elég ennyi?! Persze az olyan apróságokra most nem térek ki, mint a yacht, a repül?, a helikopter… Ezek maguktól értet?d? dolgok, ezek ma már minden normális háztartáshoz hozzátartoznak… Na de most fejezzük be a beszélgetést, ennyi munka éppen elég erre a hétre. A végén még nevetségessé válok ismer?seim szemében. Ismered a tizenegyedik parancsolatot, nem? “Szeresd a semmittevést, mint tenmagadat, és csak annak élj!”

Legutóbbi módosítás: 2009.02.28. @ 15:42 :: Tamási Attila
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.