Horváth János : A randevú

Kozmetikusnál is volt tegnap, kiszedette a szemöldökét, feldobatott egy arcpakolást is, mert Sára meghívta ?t ma ebédre. No, nem Sára miatt, aki a legkedvesebb barátn?je, de Károly miatt, akivel találkájuk volt.

 

 

    – Nem azért mondom, de kezdek megéhezni – mondta a pipaszárlábú a barátn?jének. – Mindjárt dél, és nem is reggeliztem.
    – Valami azt súgja nekem, nem jön el – válaszolta a barátn?, és az asztal alatt megvakarta a bokáját. Éva nem bírta a harisnyát, de ma kénytelen volt magára venni. Kozmetikusnál is volt tegnap, kiszedette a szemöldökét, feldobatott egy arcpakolást is, mert Sára meghívta ?t ma ebédre. No, nem Sára miatt, aki a legkedvesebb barátn?je, de Károly miatt, akivel találkájuk volt. Éva tudta, az ilyen titkos találkozók milyen romantikusak, megédesítik az asszony életét, izgalommal töltik el hétköznapjait, akinek a csalás teljesen természetes volt. Károly nem az els? barátja, amióta hozzáment Gézához, de biztosan nem is az utolsó. Sokat hallott a férfiról, de még soha nem találkoztak. Tudta, Sára igényes, válogatós n?. A férfi, akit kiválasztott legújabb áldozatának, nem is lehet akármilyen. Biztosan a legkényesebb ízlést is kielégíti.
        Nagy izgalommal várta hát a delet, amikor is átmennek ebédelni a Hiltonba, és ott, végre megismerheti barátn?je legújabb áldozatát. Évának is volt egy barátja. Ha Sára ma nem hívja ?t el a randira, amit el?zetesen Károllyal is megbeszéltek, akkor nem is árulja el neki. De délel?tt, amikor az irattárba mentek, valami régi dokumentumért, akkor elújságolta a pipaszárlábúnak, egy hónapja jár már valakivel, úgy néz ki, hogy komoly a dolog.
        Amikor Sára rákérdezett, hogy miért nem szólt eddig a barátjáról, amit nehezményezett is, Éva csak annyit mondott neki, túl komoly a kapcsolat, és úgy néz ki, a férfi elvenné ?t, de nem akarja elkiabálni.
    – Szóval babonából – kérdezte a pipaszárlábú, és ezen jót nevettek.
    – És hogy hívják? – kérdezte Sára kíváncsian.
    – Sándornak. Sándor a neve – mondta Éva, és ezen, ki tudja miért, mindketten hangosan felnevettek, mint a diáklányok, akiket éppen csínytevésen értek.
        Amikor a templom harangtornyában megszólalt a harang, mindketten az el?re lefoglalt asztalnál ültek. Ásványvizüket kortyolgatták, nem szóltak egymáshoz, csak a pipaszár lábú tekintgetett gyakran a bejárat felé, Károly érkezésére várva.
    – Mindig pontos szokott lenni – mondta Sára Évához hajolva, amikor oldalról szinte ezzel egyid?ben, megszólalt egy kellemes bariton.
    – Kezeit csókolom. Elnézést kérek, de egy fontos telefonom volt, gondoltam, nem baj, ha kissé megvárakoztatom a hölgyeket.
        Éva úgy ült, hogy nem láthatta az érkez?t, de a hangját azonnal felismerte.
    – Sándor! – kiáltott fel Éva, amikor meglátta a meglepett férfit. Mindketten döbbenten álltak egymással szemben. A férfi kezéb?l kies? virágcsokor nagy koppanással hullott a földre. Hirtelen csend lett. Nem volt kedve nevetni egyiküknek sem.

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 163 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.