Válságos éjszaka

 

A két férfi keményen dolgozott. A hideg ellenére kimelegedtek, hiszen küszködniük kellett a fagyos talajjal. Egy ideig csak az ásók zaja, a kiemelt és hátrajahajigált rögök puffanása hallatszott. Majd a fa fedelet is lefeszítették.

      – Na, nézzük – szólalt meg az alacsonyabb. Rendetlen szakállát itt-ott dér lepte. Zseblámpájával rávilágított a halottra. A nagyobbik termet?, sísapkás alak gondosan átkutatta a zsebeket, majd, mivel nem akadt semmire, a koponyát, pontosabban a halott fogazatát kezdte el tanulmányozni.

      – Mázlink van! – lendítette karját a leveg?be örömében.

      – Hátul találtam kett?t. Add a fogót! – utasította társát, majd gyakorlott mozdulattal kibillentette a fogakat a helyükb?l. Aztán gondosan a többi mellé rakta a zárható nejlonzacskóba.

      – Rendesen megdolgoztattál bennünket – motyogta a szakállas, miközben visszaszórták a földet a koporsóra.

      – Mostanában szinte semmit sem hagynak a halottakon.

      – Az biztos, hogy érz?dik a válság.

      – Ilyenkor legjobb, ha a fogakra hajt az ember.

      – A porcelán is alaposan betett nekünk. A régebbi generációt meg már majdnem teljesen átforgatták.

      – Az egyetlen jó hír, hogy folyamatosan emelkedik az arany ára.

      – Na, nézzük, mit szedtünk össze eddig.

      – Négy fog, egy arany nyaklánc és egy karköt?. Meg az az ezüstnek t?n? képkeret a családi fotóval. Ilyen hülyeséget!

      – Nem valami sok. Ráadásul a harmadát le kell adni a temet??rnek.

      – Kész rablás, régebben a negyedével is beérték.

      – Na, csináljunk meg mégegyet. Nemsokára virrad.

    A férfiak ismét nekiláttak, a néhány napja kiszemelt másik sírnál. A felirat alapján ügyvéd volt a megboldogult. Összeszokottan dolgoztak, de így is jó félórába telt, mire felnyitották a koporsót.

      – A ruházata bíztató – mondta izgatottan a sísapkás. – Tuti, hogy varratta az öltönyt.

      – A cip?je is rendesen vasalt, b?rtalpú – f?zte hozzá a szakállas, miközben lehúzta a halott lábáról.

– Megér párezret.

      – Vajon miért hagyták a névjegyeket? Talán a túlvilágon is folytatni akarta a praxist?

      – Nézd csak, egy zsebóra. Egy Doxa! Igazán rendes rokonaid vannak – veregette meg a halott vállát az alacsonyabb.

      – Ez valóban szerencsés – helyeselt a sísapkás. – Azt hiszem, mára végeztünk.

      – Hiába, a megérzés.

      – Több ez annál, szakszer? felmérés, avatott végrehajtás, igazi teammunka.

      – Amondó vagyok, tíz év amat?rködés után ideje, hogy profiként folytassuk.

      – Az biztos, hogy szórakoztatóbb, mint a hivatalban intézkedni.

      –  Egyébként is, szabadúszó lettem. Kirúgtak a könyvtárból.

      – Amúgy nekem is felmondtak a múlt héten.

 

 

27látogató,1mai

Szerző Magyar Csaba 174 írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.

5 Komment

Hagyj üzenetet