Hajnali kávé

 

Már kora reggel telefüstölik a kávézót, ki kell szellőztetni – gondolta Klára. Még csak két hete dolgozik itt, a vasútállomás presszójában, de nagyjából már ismeri az állandó vendégeket.       

Van, aki a hajnali vonattal nap, mint nap bejár Budapestre, ott dolgozik, biztosan.       

Indulás előtt sokan felhörpintenek egy kávét.       

Van egy szimpatikus, igaz, már kopaszodó pasi, akinek még a nevét is elárulta, beszélgetés közben, amikor egyszer fél órát késett a vonata.      

Valami irodánál dolgozik, el nem tudja képzelni, mit lehet egy irodánál dolgozni, ha csak nem valami takarító az úr.       

Persze nem úgy néz ki, jól öltözött, és aktatáskából szokta elővenni a pénztárcáját       

Igaz, mit lehet tudni? Annyi féle ember megfordul itt.       

Ma is itt van, éppen most pillantotta meg.     

Idejön…    

– Jó reggelt Klára!    

– Jó reggelt! Kávét?    

– Igen, kérnék egyet.           

Kiadta a kávét és a cukrot.    

– Mondja, kisasszony! Nagyon megsérteném, ha a neve végére „i” betűt mondanék?      

A nő csak hallgat, kérdőn méricskéli a férfit.    

– Ne haragudjon, nem akartam tolakodó lenni, felejtse el, kérem, csak ne haragudjon.       

Klára csak megrökönyödve áll a kávéfőző mellett. Ezt nem gondolta volna, ilyen hülyét…       

Neki Klára a neve, hát mit képzel ez? Klára a neve, nem „Klárai”.

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Berta Gyula 0 írás
Műszaki végzettségű, irodalom és művészet-kedvelő ember vagyok.(amikor forró nyári napon ködszerűen szurkálja bőrödet az eső; amikor segítséget kérnek és nem tudsz ellenállni...-az az én nevem)