Adrienn és Klára barátsága a nagy eperfa alatt kezd?dött azon a forró nyári napon, amikor „eperev?” versenyt rendezett a gyereksereg. Holtversenyben gy?ztek. Vidám kacagásuktól volt hangos az utca. E naptól elválaszthatatlan barátn?k lettek. H?ségesen kísérték egymást a délutáni különórákra, várták egymást az iskola kapujában.
Minden napnak megvolt a maga szertartása. Klárinál mindig várta ?ket a finom ebéd, körülvette ?ket a szerény otthon melege, órákig ábrándoztak a lugas h?vösében, vagy a f?ben fekve várták, hogy történjen velük valami csoda. Téli estéken a cserépkályha kellemes duruzsolása mellett írták naplóikat. Kimeríthetetlen témájuk a feln?ttek titokzatos világa volt. Klára számára Adrienn otthona volt maga a csoda. Mindig végigsiklott a keze az ebédl? faragott alakjain. Óvatosan nyitotta ki a szalon ablakait, a fényben még nemesebb volt a bronzszobor bájos alakja. Félve nyomta az orrát a nagy könyvszekrény üvegfalához. Arcukat megvilágította a nagy lámpa sárgás aranyfénye, ahogy remeg? kézzel lapozták a tiltott könyveket. Itt volt fürd?szoba és televízió is. Órákig próbálták Anyácska ruháit, utánozva mozdulatait, egymást átölelve a nagy halom ruha felett. Eszeveszett gyorsasággal tüntettek el a nyomokat, mire fordult a kulcs a zárban, példás rend volt a szobában, de cinkos pillantásukban ott ragyogott a varázslat. Elszaladtak az évek, sok-sok együtt megélt élménnyel.
Sorsuk úgy alakult, hogy egy világ választotta ?ket el egymástól, de gondolatban gyakran együtt voltak, lelkükben találkoztak. Adriennt szép család vette körül. Színes, nyüzsg? életet élt, nagy karriert futott be, számtalan érdekes emberrel találkozott, boldog harmóniában.Klára egyedül élt, de nem magányosan, gyakran meglátogatták barátai, szelídsége és nyugalma mindenkit levett a lábáról. Munkája volt a szenvedélye, és még valami: megteremteni a gyermekkorában h?n vágyott otthont. Az álma valóra vált. Háza végében kedves kis patak csordogált, kertjében az év minden szakában nyílt valamilyen virág. Télen a melegházban a szebbnél szebb orchideák. Szolid elegáns harmónia vette körül. Boldogan pihentette tekintetét sz?nyegei mesevilágán. Lágyan megsimogatta kedvenc képét, Madonna a gyermekével. Szinte életre kelt a szívében a látvány. Kedves porcelánjainak finom vonala visszaver?dött a széles üvegasztalon. Mindig felfedezett valami számára kedves, szép darabot lakásában. Gyakran megszólalt keze alatt az ódon pianínó serceg?, édes hangja. Kedves könyvei megidézték a múltat. A kecses francia szekreter fiókjában lapultak a kincset ér? levelek Adriennt?l. Szinte minden nap megnézte a több tucat képet életükr?l. Ez jelentette számára a földöntúli boldogságot.
Ma különösen lázas izgalommal nézett körül kedves birodalmában, készült a régen várt találkozásra. Adriennt évek óta nem látta. Utolsó simítások a vendégszobán. A hófehér selyem ágynem?n frissen vágott rózsa a kertb?l. Kellemesen bódító virágillat áradt a szobában. Az els? közös képük szép mahagóni keretben. A szeretet harmóniája – akárhova nézett. Megnyugtatta a látvány, már látta maga el?tt Adrienn elismer? tekintetét. Nagyot dobbant a szíve a cseng?szóra. Ott állt el?tte az imádott lány, teljes szépségében, összetéveszthetetlen királyn?i méltósággal. Máris ölelték egymást, ekkor a földön koppant valami. Azt hitte, nem hisz a szemének. Egy fehér bot volt az.
Haifa 2005.
Fotó: Csáky Lajos fest?m?vész „Szenvedélyes alkony” cím? festménye
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: Könyves Tóth Enikő