Horváth Adrienn : ki vagyok, leszek

 

 

nekem behűtve kellettél, készre tálalva,

elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok,

el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam:

sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett,

elengedtem magam, abban a pillanatban

tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott

szerelem vázának finom, porladó lenyomatát,

kicsit benned hagytam magam, szakértelemmel

választottam le a felső rétegeket, hogy különb legyél

ebben az estében, hajnalban halhatatlan,

hogy én se legyek ugyanaz, akit szelídnek ismertél,

végigmentem a pontokon és elkószáltam,

ismeretlen tested ismerősként üdvözöltem

csak azért, hogy megmutassalak magadnak,

a szemedben nagyra nőttem, kábult árnyék,

ahogy vissza-visszaköszöntem a falakon,

a rétegeink, amik az évekből épültek, ott hagyták maguk után

erős illatukat, személyiségünk bizonyítékát,

de nem fogadtunk némaságot azzal, hogy nem beszélünk,

a vágyban határtalan tér idekint kevés,

bebörtönözve a látszat, és a lelkiismeret által

nem tudom ki vagyok ma és holnap ki leszek

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 28 Írás
https://adriennhorvath.hu