Thököly Vajk : Az én szívem ajtajának…

Az én szívem ajtajának kitörött a sarka,

a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába.

 

Hiába gazdája, benne táncát járja.

 

Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra,

hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja.

 

Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja!

 

Arra kérem, a Jóistent udvarom vigyázza,

és a szívemnek ajtaját tegye a sarkára.

 

Legyen ím gazdája, akassza reája.

 

Aki szelet vet szívében, viharrá fog válni,

aki búzával veti be, kalászt fog aratni.

 

Aranykalászt kapni, szeretetet adni.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk