Seres László : Mit tudják ők

2015.09.19. Seres László Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Mit tudják ők, hogy mi ölt testet benned,
mely részek állnak össze egésszé,
mi vágyaidból rútul szertefeslett,
s gyér örömöd ma is betetézné.
Mit ér a félkész befejezetlenül,
törzsi villongás átfestett múlthoz.
Torzó várrom az, mely örök ködben ül.
Olthatatlan szomj kiszáradt kúthoz.

Ismerni kellene megszelt kenyérként
éhség ízét megcsömörlötten is.
Érezni, mért fáj, ha ocsú az érték
üres-magasban összetörten is.
S addig. Vetni kell, míg szétszakít a Nap
dús fénnyel, vagy rád borul hűs árnnyal.
Menni tovább, ha jussodból más arat,
míg életed felér száz halállal.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.09.19. @ 09:18 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.