Marthi Anna : Búcsú másképp

2015.09.19. Marthi Anna Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

A búcsú, számomra leginkább újra élet.

Feloldva a sérülések. Megtisztulás-e?

Legalább beismerhetem önismeretem. 

Lelkem, rekonstruálsz sok lepke-létet,

félelmem, szétszakadt idő megérzése,

fehér vászonra felejtek ezerarcú képet.

Fotózok: magányos ház foltos ablakát.

Szakadt függönyrése, hol mélyre tekintő

alázat szánja önmagát, miközben a világ

odakint megy tovább. Bátorság, akarat,

erő-páncéloddal adod szereteted, ahogy

gyöngédséggel csipkézi százszorszéped,

gyengeséget emelve mindenkit szeress.

Bölcs rosszat nem mond, látó-e a szó?

Jézushitünk is szemszögek közé szorult?

Míg ő kitárt szívbe férő minden szenvedés,

szikla hátán fakereszt: egymásra ismerés.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.09.19. @ 09:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak