A búcsú, számomra leginkább újra élet.
Feloldva a sérülések. Megtisztulás-e?
Legalább beismerhetem önismeretem.
Lelkem, rekonstruálsz sok lepke-létet,
félelmem, szétszakadt idő megérzése,
fehér vászonra felejtek ezerarcú képet.
Fotózok: magányos ház foltos ablakát.
Szakadt függönyrése, hol mélyre tekintő
alázat szánja önmagát, miközben a világ
odakint megy tovább. Bátorság, akarat,
erő-páncéloddal adod szereteted, ahogy
gyöngédséggel csipkézi százszorszéped,
gyengeséget emelve mindenkit szeress.
Bölcs rosszat nem mond, látó-e a szó?
Jézushitünk is szemszögek közé szorult?
Míg ő kitárt szívbe férő minden szenvedés,
szikla hátán fakereszt: egymásra ismerés.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.19. @ 09:30 :: Marthi Anna