Vers

Új Teremtés

Zörgessetek, hogy érezzem kimondatlanul, ti akartok választani engem.  A Kiválasztottat. S megnyílnak előttetek kapui a mennynek. Hegyek omlanak lábaitok elé porrá zúzottan, s mint a holtak, tengerek száradnak ki. Lelketek vásznán a bűn  csillagokig ér. A Nap elsötétül, s megáll [… Tovább]

Vers

Zenélj

  nem kell a csenddalra vágyomjöjj kedvesemhozd el a zenédnézditt állok elveszettengyógyítsd meg szívem sebétzenéljzenéljtörd ketté e néma csendetvonód húzd a lelkemenhadd szóljon a legszebb dal magyöngyözz mámort testemenzenéljzenéljringjon szerelmet dallamodkérges hegek simuljanakégjen bőrömre balzsamodzenéljzenéljzenéljaz sem bajha belehalok  

Vers

Képzelem

Az ígéret szép szó, de nincs az a kamera, ami előtt a benemtartás miatt, ellenére megmaradna az a kép, miként bukik le az anya, ki esténként gyermeke altatásakor ágya habjainak közén vesz el. Nem vállalom magam, miért? Miféle örökös harmóniának [… Tovább]

Vers

szerepjáték

nézd az eget ezt a lassú monoton óceánt a felhők egysíkú ágyát ahogy ringás nélkül összegyűjti a bodrokat és haragot dagasztat belőlük régi elfeledett istenekkel feküdj hanyatt és hidd felette lebegsz mint elmozdult világ árva gyermeke ki nyugodni térne szíve [… Tovább]

Vers

Új világ

    elmondhattam volna még hogy fáj látni a szenvedést az arcokat és szemeket sok némán fekvő gyermeket a rongyokon lakó nyomort ételért korduló gyomort   elmondhattam volna tán megnyugtat hogy van hazám hogy anyám van és van apám van [… Tovább]

Vers

Nem?

  Érthető filozófiákmondják, szólják, hogy a világmaga, ember emberrel kép…szerintem nem mindegy, miképp   mutat meg viszonyt, s hogy iszony,vagy vágy, ami színe. Bizony– maga a következtetéssem csak utólagos -, mert ész   nélkül nincs reális tudás,ám tudást nem a [… Tovább]

Vers

Hihetetlen

Fotó Dobó Katalin kitárul a táj pelyhes öle felhők csak pamacsokként árnyékolják itt-ott hagyd már a bütyködet vár a kék égbolt fák törzse-lombja közt táncoló fényfolt hegyek kúpok nyújtózik erdős fennsík néz lábad elé a görgeteg sziklák erkölcstől független idéznek [… Tovább]

Novella

Aludjál, kicsim…

— Hányszor mondtam, hogy híradót csak szülői felügyelet mellett nézhetsz? — verte el Dénes kislányán a port   — Apuu, miért akarják börtönbe zárni László Petrát? — Kit? — kapta fel a fejét a széken állva, épp egy csavarral való [… Tovább]

Vers

Őszi dalocska

Még szökken a szöcske a betononeltűnt egy fűcsomóban                   visszatalált az ősz gomolygó felhőrongyokbana Tisza felett párolog a záporbeton          fű              szöcske    [… Tovább]

Vers

Úgy vagyunk már

Úgy vagyunk már, hogy örökül rád hagyottaz isten. Melletted járni tanulok.Fekete éjszakák egymásba nyitott folyosóin a magány továbbcsoszog.  Ezért kellett hát újra megszületnem tűnődő tekinteted fogyatkozó csillagárjában. S gyötrelmek kegyetlen öntudatlansága között oldozó szavadra várni. A nevünk sem fontos,csak ezt a lebegést el ne [… Tovább]

Vers

Kiindulási pont

  Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem )  analógiákban látom nyomát az igaznak. Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem – mivel az elfogadásnak veszélyei vannak.    Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok,  és hogy túlfeszíteni őket sohasem [… Tovább]

Vers

Szakított

    Elolvasom pedig – átsuhanó, megülő, serkentő, fájó és végül könnyedén elengedett – minden gondolatodat. Megtalálom-e vagy olykor átlapozom, ha a kedvem rossz és e labilitásban, pont akkor, magam sem tudom elképzelni, Te azért szeretsz? Hárításaim végül az átlendülésig [… Tovább]

Vers

Nekifeszülve

Úgy igyekezett, hogy segítsen, de leszakadozott az Isten, jaj, annyi névvel, s egy szerepben, a művét leste karba tetten, és mint ki éltet-holtat reszket, új szögre bízta a keresztet, az egyszülöttnek rossz az álma, baj özönlik a Golgotára, és ketten [… Tovább]

Vers

Őszi hangulatok

Tankák Őszi napfénybenlevél töpreng bokor csúcsán,menjen vagy maradjon.Kegyetlen szél dönti elsorsát, mély kútba veti.   *   Őszi pompát húzmagára a vén liget.Ködből int a hárs.Víg madárrajt búcsúztat.Bokrok alján sün matat.   *   Ködbe fullasztottreggel rejti a napot.Seszínű a [… Tovább]

Vers

Mióta készülődöm

Mióta készülődömünneplőbe öltöztetni magam,s te nem fogható szavakkalörök vasárnapba bújtatsz. Akár egy karcsú félmozdulataz itt maradás könnyű börtönében,tálkányi szívem nemesebb minden úrnál.Nem késik, és nem is múlik egyetlen esőkoppanás kristályfényébentéged szeretni. 

Vers

Facebook szerelem

  …egyik szemem sírt,a másik könnyezett… E selyemfényű ősz kitúrt magányomból, Elmém testemen kívülbolyong, egyre közelebb hozzád.Jövőm kitágul,új távlatok nyílnak.A görbülő térbőlifjúságom százszínű cserepei sosem látott mozaikká nemesülvebukkannak újra fel.Vágyaim élednek,vérem forrón száguldszívemben, miközbenízületeim megsúgják, a lányok kergetése már nem [… Tovább]

Példázat

Sínen ez igazság

Hideg van. Egy illető a jeges sínpár egyikén nyugtatja fejét. Az emberek jönnek-mennek, mígnem egy rendőr, a hozzá legközelebb állóra ordít. — Hé, maga, embertelen ember, hozzon egy kispárnát, mielőtt megfázna ez az úr! — Elnézést kérek, nem hurcolok magammal [… Tovább]

Vers

Hömpölyög az arany

   Vér patakzik az utcákon,pusztul az emberi arany,és már az sincs,aki a veszteséget, a végső pusztulást,felmérje, melynekmi már tanúi, sem felmérőinem lehetünk.Szimbólummá merevedünk,szoborrá, s az önpusztítás legendájának élettelenalakjai leszünk.Vértelenül ott fekszünkaz árok szélén,és miénk csak az elpusztult világ,melynek sáncaibana mi [… Tovább]

Karcolat

Egy másodperc

    Ennyi kellett ahhoz, hogy éljek. Ennyi kell, hogy meghaljak. Ennyi kell, hogy nevessek. Ennyi kell, hogy szomorú legyek. Ennyi kell, hogy lekéssem a buszt. Ennyi kell, hogy gyűlöljelek és Ennyi kellett ahhoz, hogy szeresselek. Minden egy másodpercen múlik.  [… Tovább]

Egyéb

Slow west

Slam poetry Ismertem egy embert El-Pasoban, aki egyszer meztelenre vetkőzött, és beugrott egy kaktuszbokorba. Mikor megkérdeztem, hogy miért csinálta, azt válaszolta, hogy eleinte jó ötletnek tűnt. Ezt csak úgy elmeséltem, nincs semmi aktualitása, a választások régen voltak, és ma egyébként [… Tovább]

Vers

Ősz

  Mikor köd szitál, sóhaj úszik a fák közt, elszökött a nyár.   Hűtlen kedvesét keresi egy eltévedt, kósza napsugár.      

Vers

Fanyar ízek…

  Utcáról utcára szalad az őszi szél, diót görget, fa alá gurít gesztenyét, sárga, rozsdabarna levelekkel borítja. Alatta a hervadás, színek, szirmok, fanyar ízek emléke borong…   Vannak napok, mikor a csalfa ősz ujjával napsütéses nyarat varázsol, kabátodat leveti, meghívja [… Tovább]

Vers

Páriák vagyunk

    Páriák vagyunksaját életünkben,kirekesztve onnan magunk magunkat.Életünk ajándék. Így kellene fogadni azt is, mit időnként penitencia gyanánt mér ránk végzetünk. Mégis mennyi zokszót hallunk. Ágálunk tények ellenés tetteink miatt, melyeket elkövettünkszeretteinkkel szemben.Nincsen más ellenség,kifordult lényünkjátéka csupán e torz szélmalomharc. [… Tovább]

Vers

Búcsú másképp

    A búcsú, számomra leginkább újra élet. Feloldva a sérülések. Megtisztulás-e? Legalább beismerhetem önismeretem.  Lelkem, rekonstruálsz sok lepke-létet, félelmem, szétszakadt idő megérzése, fehér vászonra felejtek ezerarcú képet. Fotózok: magányos ház foltos ablakát. Szakadt függönyrése, hol mélyre tekintő alázat szánja [… Tovább]

Vers

Mit tudják ők

  Mit tudják ők, hogy mi ölt testet benned,mely részek állnak össze egésszé,mi vágyaidból rútul szertefeslett,s gyér örömöd ma is betetézné.Mit ér a félkész befejezetlenül,törzsi villongás átfestett múlthoz.Torzó várrom az, mely örök ködben ül.Olthatatlan szomj kiszáradt kúthoz. Ismerni kellene megszelt [… Tovább]