D. Bencze Erzsébet : A vénasszonyok nyara elé

Saját fotó

 

 

Berregnek. Szeptember, október, november, december… Szinte még nyár, de mégsem. Vége…

 

 

 

„Gyöngyharmat a hajnalokon.

A kifakult, szürke ég alatt

csípős füstszagot hord a szél.”

 

 

Csalhatatlanul beköszöntött az ősz. Jön, vagy nem jön, itt van. Ja? És becsengettek… Szegény gyerekek is lassan hozzászoknak a korai keléshez. Az augusztus is döglesztő kánikulában telt, szeszélyes viharokkal, mostanra — a kiszámíthatatlanság után — már valamiféle megnyugvást remélünk. Nem kizárt, hogy sokan vagyunk ezzel így…

 

 

„Lassan lepergeti ritmusát a nyár,

narancsszegélyú felhőkön nyugszik,

szelíd hangon búg, mint gordonkán a húr,

valamit súg még, aztán tovább áll…

Zöld köpenyét levedli, félreteszi,

és magadón hagyja, hogy a vörös és narancs

kitakarja belőle az utolsó reménysugarat…

Vígasztalásul néhányszor megcirógat,

– szívemben lágyuló dallam – ,

fakult fodra meg-megrebben.”

 

 

A vénasszonyok nyara kifejezés, avagy az „indiánnyár” mára új értelmezést kapott: a meteorológiai ősz kezdetét jelenti, azaz szeptember 1-jétől a hidegek, fagyok beálltáig minden melegebb napot a vénasszonyok nyarának tulajdonítanak. A meteorológusok szerint régebben kizárólag a koraőszi lehűlést követő 8 -10 napos októberi szőlőaszaló, enyhébb periódust hívták így. A népi megfigyelések is ezt támasztják alá, szeptember végén, október közepéig kellemesebb idő tapasztalható. Ha ez így lesz, az jó. A dinnyeszezont a lecsó és a szüret időszaka szinte kötelezően váltja. Használjuk ki a tél beállta előtti „ajándékba” kapott néhány nyarat idéző napot. Úgyis hosszú és nagyon forró volt ez a nyár. Ideje a langymelegnek, a délutáni sétáknak, kiülni kedvenc padunkra megpihenni egy kis tereferére.

Üzen az ősz, a nagy kerítő… Na szóval, lassan megyünk kifelé a nyárból, avagy a világból? Kinek ez, kinek az jut eszébe a hulló levelekről. Vannak, akiket hatalmába kerít a borongósabb hangulat, és vannak, akik önfeledten tudnak örülni az ölükbe pottyant néhány szem diónak is… Az emlékezések ideje. A visszavonhatatlanul elmúlt boldog emlékek könnyebben előhívhatóak a csendes magányban. Felértékelődnek a szerelmek. Állandóságot remélünk, amelyhez olykor elég egy gyöngéden simogató kéz, egy biztatóbb, melegebb tekintet meghitt estéinken. A kánikulai álmatlanságot pihentetőbb álmok váltják a hosszabbodó éjszakákon. A felhőjáték is hamarabb nyugalomba jut fejünk fölött az ég egyre gyorsabban ellobbanó pírja alatt.

Sokakat a halál szele is megérint, a kiszolgáltatottság hamarabb lesz úrrá rajtunk. „Ilyen az ősz, /az elmúlás szele / időz…” A régóta szenvedő betegek végleg megpihenhetnek. De miért köthető éppen az őszhöz? Hiszen a nagy kaszás tavasszal is arat. Még a kifeslett bimbó is bármikor megfagyhat. Az elmúlás bizonyosság, s ez ősszel könnyebben nyakon csíphető.

 

 

Varázsló, vagy gyilkos-e a vonó,

ha megöli a nyarat,

és elhúzza nótánkat az

őszi, bágyadt muzsikaszó?

 

Csitt! Csak csendesen!

Az ősz közeleg…”

 

 

2015. szeptember 1.

 

Saját fotó

 

(Az idézett sorok D. Bencze Erzsébet: Lélekhúrokon és Az ősz hozadékai c. verseiből valók)

 

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873