Seres László : Vers a vershez

 

 

 

Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre,

vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra.

Mindenható infúzió. Ne kelts zajt, 

felszínes mámort megrészegült szépség.

Csapodár se légy, se magadra szabott

üres cafrang. Csipkék, rojtok dús dísze

ne fedje alakod, kimódolt formád,

de irgalmat se ismerj igazságos

Nagy Úr. Ne hódolni akarj értünk.

Hódítani, míg el nem gyengül szép tested

s mosolyod fénye hull a kelő napból

sorokba szedett szótlan sírhantokra.

 

Úgy szólj, ha szólsz, hogy visszahalld hangod.

Lásd meg, ki figyel s ki adja lelke

márványát, hogy belevésd önmagad.

Általuk vagy s leszel égi varázslat

-hol irigyelt, hol ezerszer átkozott-

szavakból vajúdón, mely metsz és hasít,

mint sebben a kés, hogy életben maradj, 

míg figyelsz rájuk, a porba hulltakra,

kikhez lehajolnod is felemelő,

ha villámot szór szád, s szíved mennydörög.

Úgy hallgatnak rád, mint gyermek anyjára,

amikor benyitsz hozzájuk csupán csak 

egy szóra a csendnél is csendesebben.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.