szikrát hánynak az égre ihletcsillagok
lobogó illaton megtapad az éhe
enyhe füstszag leplez üveges hagymát
míg illeg tisza tükrén a partok szépe
szeme fésül így vizslat festi magát
puszta rímek botlanak a kókadt fűcsomókba
lány és a sás lábát lógatja vízbe
ifjul tobzódik forrót lehelő alkonyatban
vad barack nyála csordul csókok íze
szakáll komolyság lepereg hajad lobog
rőzse pattog a parázson izzik
szikrát hánynak az égre ihletcsillagok
pálinka bor löttyen ahogy illik
távol mint közelgő zivatar a diszkó
dörög és dürrög dühöng akinek így jó
