Thököly Vajk : Ím, az én lelkem udvara

Ím, az én lelkem udvara,

olyan mint a mező,

az egyik sarkában virág,

a másikban gaz nő,

egyik felében az Isten

kegyelmét találom,

átellenben, vele szemben,

az ördögöt látom.

 

Ím, az én lelkem udvarát

patak vize mossa,

egyszer gyorsan szalad körbe,

szerelmet hordozva,

máskor búsulva csordogál,

könnyeimtől telve,

fekete fellegek alatt,

gyöngyeit elvesztve.

 

Ím, az én lelkem udvarán,

vetek és aratok,

hittől korhadó tornácán

ráncokat faragok,

beállok a kapujába,

kitárom a szívem,

ki úgy köszön: – Adjon Isten!

magamhoz ölelem.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk