P. Tóth Irén : Új világ

 

 

elmondhattam volna még

hogy fáj látni a szenvedést

az arcokat és szemeket

sok némán fekvő gyermeket

a rongyokon lakó nyomort

ételért korduló gyomort

 

elmondhattam volna tán

megnyugtat hogy van hazám

hogy anyám van és van apám

van néhány barátom (talán)

hogy van házam és gyermekem

hogy nekik van míg van nekem

 

elmondhattam volna azt

hogy minden ébredés nyomaszt

hogy ferde szemmel les be rám

jövőm jelenem  szürke ablakán

hogy tűz emészt hogy ár sodor

veszett eb nyomomban csahol

a félelem hogy nincs remény

hogy senki nem gyújt lámpafényt

új világ sötét reggelén.

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.