Összesöpörtem és batyuba
kötöttem múltam emlékeit.
Bár tiritarka darabkái nem
foglaltak sok helyet, de
kísérteni vissza jártak.
Nincs rájuk már semmi szükség.
Új selyemzsinórt fontak
nekem a Párkák, mely mesés
ugyan és csöppet sem szoros,
de mégis megszabja létemet.
Elmúlt napok, órák és percek
már hasztalan kiáltoznak
batyumból, jelenembe vissza
nem térhetnek, miként új bort
sem lehet szőlőszemekbe tölteni.
Mégsem érzek teljes feloldozást.
Lelkem pocsolyájában most is
zavaros üledék tocsog s elmém
még nem lát letisztult holnapot…
