Smider Dorka Életke : Kormi és a pandúrok – 1.

Mese

Sziasztok!

Könyvemben a macskám mindennapjait mutatom be Nektek egy kicsit „megfűszerezve”. Igaz, néhány cica élete elég unalmas, de garantálom Nektek, hogy Kormié nagyon, de nagyon izgalmas és rejtélyekkel teli.

 

1. A kezdet kezdetén

 

A kertben szikrázott a nap. Aranyló sugaraival, s melegével elárasztotta az egész veteményest. A tyúkok összebújva aludtak, csak néhányuk törte meg a csendet kotkodácsolásával. Kormos, a macska éppen sütkérezett egy kődarabon, ami az omladozó ház előtt hevert már évek óta.

Ez a régi épület úgy lett ennyire elhagyatott, hogy több évvel ezelőtt elkezdték építeni, ám elfogyott a cementjük. Amíg elmentek utánpótlásért, egy macska belefialt az egyik szobába. Mire visszaértek, a macska fújtatni kezdett. A hangja csak úgy visszhangzott a házban és az árnyéka is felnagyította, így a munkások szörnynek hitték és eszüket vesztve rohantak el onnan. Annyira féltek visszamenni, hogy még a szerszámokat is otthagyták. A házat „macskaháznak” hívják azóta.

Kormi, sütkérezése közben, hirtelen kotorászást hallott az épület felől. Nagy lustán felkelt és bement a ház egyik szobájába. Mivel ott nem talált senkit, sarkon fordult és elindult kifelé. Egyszer csak beleütközött Samuba, a kandúrba. Kormi fújtatva így kiáltott:

— Takarodj az utamból!

— Inkább te az enyémből, te bőregér, te!

— Mit keresel itt az én felségterületemen?

— Már megbocsáss, de ez az én területem!

Ekkor szörnyű nyávogás közepette a két macska egymásnak esett, egyikük sem kímélte a másikat. A tyúkok ezt látva, ijedtükben nagy ribilliót csaptak. Amikor Samunak már elege lett a verekedésből, elugrott és elfutott onnét. Kormi elégedetten feküdt vissza sütkérezni a kőre. Eközben a tyúkok elcsendesedtek. Mindenki és minden elaludt.

*

Már lemenőben járt a Nap, amikor Korminak eszébe jutott, hogy haza kellene mennie a gazdáihoz, nehogy túlságosan aggódjanak érte. Szeretett időben hazaérni, hisz akkor a gazdik sok finomságot adtak neki. Hosszú távolmaradás esetén mérgesek lettek rá, és rossz cicának hívták. Büntetésből este még ki is csapták a műhelybe, és csak reggel hozta be őt Dorka, a gazdája.

Kormi így gondolkodott magában és közben haza is ért.

A gazdái már várták otthon és nagyon örültek annak, hogy megérkezett. Igaza volt, nagyon finom falatokat kapott, de azt is jól érezte, hogy éjfélkor kitessékelik a ház melletti műhelybe.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Smider Dorka Életke

Szerző Smider Dorka Életke 0 Írás
Iványiné Jeles Tünde vagyok, a Debreceni Gönczy Pál Általános Iskolában tanítok, jelenleg negyedik osztályban.Örömmel mutatom be Önöknek tanítványomat, Smider Dorka Életkét. Dorka még csak 10 éves, de kimagasló tanulmányi és közösségi munkájával, versenyeredményeivel, példamutató magatartásával és szorgalmával gönczys diákhoz méltón öregbíti iskolánk hírnevét. Érdeklődése széleskörű, de igazán magyar nyelv és irodalom tantárgyakban bontakozott ki a tehetsége, melyet versenyeredményei is alátámasztanak. Szabadidejében szívesen írogat.Alkotásai között szerepel vers, mese és novella is (utóbbinak a második része előkészületben van). Versével tavaly 1. helyezést ért el a Petőfi Sándor Általános Iskola megyei versíró versenyén. Imádja az állatokat, így kis kedvenceit ismerhetjük meg műveiben, színes fantáziájának megnyilvánulásán keresztül.Munkáit örömmel javítottam, közben biztattam, hogy ezen a megkezdett úton haladjon tovább. Határozott elképzelése van a jövőjét illetően, hisz minden vágya, hogy állatorvos legyen. Kedvenc sportága a kézilabda, melyet jövőre folytatni szeretne. Minden megmérettetés során kitartásáról, akaraterejéről tesz tanúbizonyságot.Mindenkivel szemben kedves, tisztelettudó, társai is felnéznek rá. Szerencsésnek érzem magam, hogy első osztálytól kezdve tanúja lehettem személyisége és tehetsége fejlődésének, segíthettem munkái, tanulmányai során. Az iskolánk is nagy hangsúlyt fektet az oktató, nevelő munka mellett a tehetséges gyermekek felkarolására, melyhez intézményvezető asszonytól, Agárdiné Burger Angélától maximális támogatást kapunk. Ezúton mondok köszönetet Főszerkesztő Úrnak, Pápay Arankának, Bereczki Gizellának, az egész szerkesztőségnek, hogy lehetőséget adnak Dorka "írói vénájának" kibontakozásához. Gratulálok minden kedves alkotónak és sok örömteli percet kívánok munkájukhoz! Üdvözlettel: Iványiné Jeles Tünde tanító néni