Csókod lopnám, Szeptember,
fehér köd a varázsköpenyed.
Tarlódon lépkedő ujjbegyek,
tépkedhetném tükörarcomat.
Új utak szemeid szeretet-éh.
Azzá fordítod tét vermeimből.
Lopakodás csak a beszéd,
hallomásaink játszóterén Ő.
Becsapós szokás a könnyű,
nehéz szívvel most tekergő.
Barátkozni erő-dobbanásig,
akaratlanul is egy levéltánc.
Nyomtatáskék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú régmúltba vágy’ haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint újra felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús makacs féltékeny ezernyi [… Tovább]
Nyomtatásláttalak az ablakból pillanatra aranysárkánypikkely vonult át tengerkék szememen aztán mackóbarna félelmek feles-leges zugsírás lélekvesztők után talán út hiszen újra lélek vagy megrendült sirálymadár mindenesetre jogos tépelődés űr
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Nyomtatáscsak azt szeretném hogy újra mosolyogni lássam minden ölelkezés társtalan míg mosolyt nem tudok csalni bennem férfi boldogtalan? hiszen a szerelem mandulája mától mindig dobogó szíveken pihen
Nyomtatásálmodtalak szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak megújuló arcod követi a rendet megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű bonyolultságod nem éri fel ésszel senki fia mert csodával határtalanul értesz az egészhez és lekedveltebb bolondságod éppen [… Tovább]
Nyomtatás /nőnapra/ szeretem a szádat minden szál energiádat magnóliádat sűrű illatát a régi nyárnak szeretem benned hangjait az összes madárnak csicsergésre rákapott író kezed szeretem bebogozhatatlan hangod tiszta csobogását súlytalanságát/könnyűségét mikor kinevetsz szeretem a szemed puha árokparton kis virág apró [… Tovább]
Nyomtatás amit adsz egy meglepődésbe belerejtett apró titok amit belelátsz ahol üresség van nem hozzábutulás amit valaki mond nem sírsz rajta ezt is kedvelem nagyon amit képeken bebarangolunk a képzeletet amit nézel burokban vagy velem egy a személyes tered amit [… Tovább]
Nyomtatás– fénylassúzás – sebes sodrású fényed időt- lenségbe kavarná szívemet emléked olykor felsebzi szavam most nem hullhatok ölnyi reménybe ezért kérem a szádat hangtalan Mindegy. Alkonyat. évszakonként bátorítalak monogramonként megsiratlak halovány lépteimből aprócska halad feloldozásod szabaddá teszi eltúlzott bátorságomat Mindegy. [… Tovább]
Nyomtatáscsak azt adtam neked mi úgyis tied szentjánosbogár-szerelmedet visszatükröződnöm is csak szépen fénytengelyünkön át érdemes
