Marthi Anna : Fundamentum

Vajon mi a baj velem?

Csak bámulok bután,

a fáradtság mintha

elvágta volna lábam

és kezem, de mégis

leginkább az agy ami

kihagy, kihagy. Most

bújnék másba gond-

feledten, mint éles

sóhajok testet öltve.

Oroszlánb?gést sír

minden porcikám.

Már tudtad tegnap,

a részeget, ma már

azt is, úgy rohannék

széls?ségbe, az ilyen

elmét letörl? búsan

er?sít? napok után.

Lenne most férfi kar,

falánk csók, harapni

mind mi valaha fájt!

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak