Nem így van.
Tegnap az ezredik belealvás, és rámmaradt ragaszkodás fájt nagyon…
Mégis fárasztóbb napok, a meleg, házfelújítás, vendégek.
Tíz perc múlva kimegyek a kertbe, leszedem a ruhákat.
Ma meg sem álltam, vannak ilyen napok. De máris képet, verset kaptam,
megérdemeltem azt is, hogy egy hivatásos mérleg végignézzen rajtam.
Alakulóban, már jobb. Ezt mondta. Bár a pókhálókat a falon az ő
szemei sem tudták kikerülni, a mai nagytakarítás sikerült – végre.
Te ismersz. Mehetnék Pestre holnap, újabb …érdemlés lenne…
vagy szembenézhetnék a legnagyobb félelmemmel, bárcsak tudnék!
Vajon lesz még kezed kezemben, és vajúdni merem-e azt is, ami
gyerekkorban betokosodott, és nem volt ki hipnotizáljon…?
A három-pontokon túl is várlak, szavak járművein régóta ideérsz már.
Mennyi bölcső-ringatás fogja feleleveníteni mosolyodat, te valamiért
mindig újra vagy, megfoghatatlanul, mégis régimódi-patinás, rozsdán,
bokrétán, mindenen életem színe, ha szépet látok, ott vagy benne.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna
