szarka izmusok ciklus Ki miből tud, abból főz: kútfőből, kertből, rutából. A jóllakásból pedig leszűri, amit én még ma nem tudok. Hisz még a bableves nem rotyog, pedig estére láthatnám akkor az égen mogyoróvajon, amint a halál jóllakva [… Tovább]
Ugyan hegyek között, völgyek között zakatolt velük a vonat, de lányságról egyáltalán nem volt szó. A legnagyobb szívfájdalmamra, nem tudom folytatni a gyönyörűséges dalszöveg meséjét. Egy téli hétköznapon, annak a bizonyos palotának a tetején szorgoskodtak a nem [… Tovább]
Úgy beléd bújnék, hogy tudjam, mit gondolsz akkor, ha szemeid kutatják csupasz testem. Az ösztön szenvedéllyel rögződik bennünk, de mit számít ez, ha engem az érdekel, ami benned lakik; te bujdosó gyermek, perforált lélek.
gyász göröngyös földek gazdátlan fecskefészek téli temető remény tükröződő arc fényes pókhálószálon fekete a tó kétség jégen bolyongó millió néma madár megcsonkolt szárnyak idő múltkarcolatok egy gyerek holdlabdával kiszáradt a kút
Sokan foglalkoznak az IDŐ fogalmával, pedig nyár van, nem indokolt 🙂 kergetjük az időt hol siet hol ottmarad utol nem érjük lába sincs elszalad az idő régi ellenségünk mely gyógyít vagy elüt tapos és megsebez lódít [… Tovább]
