Erősen sodró zúgón úszva felfelé medret mosott testemen a jég. Vízből kitekintő arcom oldalán utat vájt a szél. Gondolkodni mindazon, mit évszakok elvittek rég, s földnek forgása tisztább képet adott: Érdemes. De csak olyan lélegzeten át, [… Tovább]
Adni, irgalommal cselekedni, nehéz…Aki erre mégis képes, áldott ember. Vannak esték, amikor kifejezetten szeretek úgy haza jönni, hogy nincs itthon senki sem. A házra csend borul, az élet nyüzsgő áradása elkerül, s a lelkem kisimulhat. Megfürdök. Jól esik, [… Tovább]
Hol volt hol nem volt… mint a mesében így szólnak rólunk az utódok mikor már nem leszünk legendás idők hús-vér tanúi kiket óv a föld ízlelő csendje s fejet hajt előttünk lázadón nap s ölelő holdkaréj Egymásnak üzenünk [… Tovább]
Nem szeretem a rózsát. Ebből a napból még bármit lehet… Csak a képről ne ez a virág nézzen rád. Ihatnék kávét, vajon közelítene? Látom a bort, amit vettem neked, kettőnknek, úgy volna jó egyszer… ebben is hiszek. Bár [… Tovább]
“Hogy vagyunk, hogy vagyunk?” – Kérdezi egy öreg barát Éppenhogy csak megvagyunk – Torkomszakadtából ordítanám. “Hát miért? Olyan rossz nem lehet!” Igen? Próbáld csak elveszíteni szeretett szellemed. A kín, ahogy csak úszol, mint magányos porszem a [… Tovább]
