Vers

Ugyan már

Megvacsorázom. Elalszol. Kiságy érkezik holnap. Neked még nem dőlt el neved, ezért még béreled az albérletet, velencei gondolat vízén, magzat illat, pirossal festett ez a klorofill, csecsevő leszel. Várjuk egymás tekintő szívét. Levegőt vehet, minden élni szerető igyekezet.   _______ [… Tovább]

Vers

FOGYNAK MÁR…

   FOGYNAK MÁR…    Fogynak már a mérföldkövek utamon. Lihegve megállok – kalapál a szív – A fákban értő nyugalmat találok, S az útszéli szakadék magához hív.   Nem vonz már hasztalan csillogó hívság, Sem vállveregető nyálas kábítás, – Mit [… Tovább]

Vers

Ördög és pokol

    Nem kell szólnod, míg csend honol, a fény rést üt a lombokon, s a széthasadt égkupolán kikönyököl a napsugár.   De szólj, kiálts, ha gaz zajong véreddel átmosott zagyon, hogy tudja meg, ki tőrbe csalt, óriásként is törpe [… Tovább]

Egyéb

Zöld kuponok

szarka izmusok ciklus     Megszórtak bennünket is zöld kuponokkal. Sose öltöm ki nyelvemet eléggé. Egyszerűbben hagytak faképnél, mint csendbe belevarrt bugylibicsakot. Kikászálódhatnékom van. De álmom túl szépre cizellálta magát. Most akkor hova tegyem a gatyamadzagot,  a levesbe, vagy kössem [… Tovább]

Vers

Önrabság

Magam rabja vagyok… Szabadságom, érted halok. Kínjaim csak önző képek, várok, várok, még nem lépek.   A megfontolás foglya vagyok… Nem teszek, én mindent hagyok. Kezeim még mindig épek, munkára vennem lenne vétek.   Rácsok közé vagyok zárva… Szabadságnak nagy [… Tovább]