Vers

Nyár(k)Arc

    Ölembe halkul az éj, álmaimat szelíd esők mossák, mintha, arcomon sírna az ég… Pedig visszavonhatatlanul itt a nyár. Hiába. Hiába. Elfáradt ölelésekbe fulladnak a holnapok, az egymás után kizuhanó tegnapok.   Pedig zajong a nyár, odakinn, idebenn… Érintelek. [… Tovább]

Vers

Jegenye

ott túl az úton a két ház és néhány tömzsi tölgy között magasodik magányosan egy jegenye, csupa életigen mindegyik levele, micsoda pazar látvány ahogy fúrja karcsún felfelé magát mint eleven kardél vagy eretnek zöld láng törtet a magasba, sóhajtva nő [… Tovább]

vegyes

TanyaVilág

Egyedüllétet ölel a mulandóság, ködbe veszett pislákoló fények, halálmadár sikolt, keserű valóság, gémeskút int búcsúzót az éjnek.   Sorsok tapostak érintetlen havat, lábnyomok alatt zokog az öregség, fagyos tél zárta le a szemhéjakat, mögötte elfogadhatatlan üresség.   Hópaplanra zuhanó térdroskadás, [… Tovább]