Novella

A csend hetedik napja

    –          Én nem vagyok… – kezdte volna, de a nő ujját az ajkához nyomva elhallgattatta. Jó ideig csak nézték egymást.  Megnyugtató lett volna tudni, mire gondol. Megkérdezhetné. Akár. Ő viszont mintha könnyedén olvasna benne. Érezte, hogy húz ki [… Tovább]

Vers

Keresztek

messze jársz egyre messzebb magadban magamban kereslek szívemen félelem-  tüskék díszelegnek   égre tetovált keresztek utat hazudnak egy más világba de mi ide születtünk ebbe a félhomályba és most itt állunk bambán ébredésre várva hazatalálásra   valami betegség buta járvány [… Tovább]

Vers

Démontűz

  Gyötrő kínban heverészek, mint a csontig fagyott részeg, lelkem szomorú fűz lombja, hajlott törzsem behúzódik ledőlt árnyékomba.   Amióta elhagytalak, darabokra hullott a Nap, tested sziluettje ívét visszahajtja rám az Isten égbe vivő hídként.   Mindegy, bűnös vagy ártatlan, [… Tovább]

Vers

Lomok 1.

  Hajnal   Silbak konténer. Szezonális választék: érd be ennyivel.   *   Szerda   Fosztott konténer. Életolvadt nagykabát! Neved: hulladék.   *   Oldalborda   Lépcsőn asszony ül. Mazsolázott szemétre ráesteledik.          

Egyéb

Hová lettél?

A távolság egy nagyon relatív dolog…   (variációk)   1)      Mozdulatlanul, nyitott szemmel feküdt. A falon úszó árnyakat figyelte, csak, hogy gondolkodnia ne kelljen. Elaludni nem tudott, mert ha behunyta a szemét, az esti veszekedés képeit látta maga előtt. Nem [… Tovább]

Vers

Széledj szét!

    Veled mindig…, Tavasznak zamata a számban, lélektől fehérlő hóvirág lazító bólogatása teríti be életem.   Mézesebb vagy a bornál, mely épp agytekervényeimben botorkál, s megédesíti hiányod húsmarcangoló kínlódását.   Széledj szét!   Veled mindig… Nyárnak harangja az árban, [… Tovább]

Vers

Lomok 2.

2013. 07. 25. Lomok 2.   Régi zenegép 1.   Húremlékekkel életalvadt szerkezet agyonhallgattak?   *   Régi zenegép 2.   Melódiátlan hajtókarod forgatják: fémes kesergés.   *   Zenebarát   Furulyavarázs: kettészakadt torkodból   esthang kornyikál. ———————– Kedves Szilvia, [… Tovább]

Mese

Megjött a vakáció!

    Ió – ció – áció, Megjött a vakáció!   Erdő pengeti a lantot, Mező fújja a tilinkót, Ritmust csilingel a patak, Szolmizálnak a madarak:    Kakukk szólót énekel, Fecskepáros csivitel, Rigó füttyent, gyere már, E sok  csoda téged [… Tovább]

Vers

Vége felé…

  Miért búcsúzol úgy, ahogy a Véresujjú hajnal búcsúzik, a haldokló éjszakától, kibe napvillám tőrét mártotta bele,   s döbbenten nézi, amint a reggel, őt mossa el fényes tekintettel.   Pedig, hogy őriztem lángját a szép alkotta vágynak, mely pupillámon [… Tovább]

Vers

Összegzés

    Íme fektetem a nyolcast. Itt a reggel. Ha nem nyolc óra van, akkor végtelen. Hiányaimmal málházottan, gyakran mindenre vicsorogva. Semmi nem jó mostanában nekem? Elfogytak mind a lélekteli többletek, zsibbadt végtag ír, zsibbadt száj nevet, és hitem tépázza [… Tovább]