P. Borbély Katalin : Hová lettél?

A távolság egy nagyon relatív dolog…

 

(variációk)

 

1)      Mozdulatlanul, nyitott szemmel feküdt. A falon úszó árnyakat figyelte, csak, hogy gondolkodnia ne kelljen. Elaludni nem tudott, mert ha behunyta a szemét, az esti veszekedés képeit látta maga előtt. Nem emlékezett rá, hogyan kezdődött. Ki emelte fel először a hangját? Mi volt az első mondat? De egyszer csak ott volt, és mint a hurrikán romba döntötte a harmóniát. Tulajdonképpen nem gondolta, sem a férjéről, sem önmagáról, hogy ilyen indulatok feszülnek benne. Ez a felismerés taszította kilométernyi távolságra a mellette egyenletesen szuszogó férfit.

 

2)      Amikor felébredt, rögtön az órára nézett. Negyed hat „vajon leszállt már a repülő?” — tűnődött, és a telefonért nyúlt. Ebben a pillanatban megcsörrent a készülék.

 

— Igen, tessék.

— Szia édes, hiányzol — mondta  a férfi.

— Te is nekem — mondta és letette a telefont.

„ Lehet, hogy New York nincs is olyan messze?” — gondolta és mosolyogva indult zuhanyozni.

 

Legutóbb szerkesztette - P. Borbély Katalin
Szerző P. Borbély Katalin 59 Írás
1967-ben születtem. Hosszúpályiban van az otthonom, de Komáromban dolgozok Alapító tagja voltam a Hosszúpályi alkotó klubnak. 15 éve írok komolyabban. Elsősorban prózával próbálkozom. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, és a Klárisnak. Írásaim az ő antológiáikban jelennek meg.