P. Borbély Katalin : Hová lettél?

Nyomtatás

(variációk)

1)      Mozdulatlanul, nyitott szemmel feküdt. A falon úszó árnyakat figyelte, csak, hogy gondolkodnia ne kelljen. Elaludni nem tudott, mert ha behunyta a szemét, az esti veszekedés képeit látta maga előtt. Nem emlékezett rá, hogyan kezdődött. Ki emelte fel először a hangját? Mi volt az első mondat? De egyszer csak ott volt, és mint a hurrikán romba döntötte a harmóniát. Tulajdonképpen nem gondolta, sem a férjéről, sem önmagáról, hogy ilyen indulatok feszülnek benne. Ez a felismerés taszította kilométernyi távolságra a mellette egyenletesen szuszogó férfit.

2)      Amikor felébredt, rögtön az órára nézett. Negyed hat „vajon leszállt már a repülő?” — tűnődött, és a telefonért nyúlt. Ebben a pillanatban megcsörrent a készülék.

— Igen, tessék.

— Szia édes, hiányzol — mondta  a férfi.

— Te is nekem — mondta és letette a telefont.

„ Lehet, hogy New York nincs is olyan messze?” — gondolta és mosolyogva indult zuhanyozni.