Vers

Tisztázat

    Volt mire számíts, ha tollat ragadtam. Összegyűlt a sóhaj, nem bírtam magamban. Nézek meszelt lapra őrülten, meredten… keresem a foghatót a kiürült teremben, olyan kiszámítható. Én leírom, te érted… Ha mozdulni kéne, mégse teszek érted. Írom a sok [… Tovább]

Vers

Most

    Ha kérded, hogy vagyok, tudom, láttam: gondolataidba bújtan, egyensúlyozva valóságod szűk peremén. Kiszorítalak magadból, álmaidba rántalak, s magammal, ha indulok, vágyad bizonytalan szálon, mint ujjamra kötött léggömb, lázvörös nyomomban imbolyog.   Realitás… te félsz, én most felhőkön gondolkodom. [… Tovább]

Vers

Ott leszek

magába szippant a félelem az elismerés keresése van még idő egyedüllétre múlt jelen jövő kavarodása ellenség kell ellenség-kép  hát jó legyen legyek ez is én megint megint megint   ott leszek mozdulataidban és mozdulatlanságodban a csillagokban melyek rád vigyáznak ha [… Tovább]

Vers

– percbőségem árvaságai –

Fotó: Németh Tamás              Dombokat, völgyeket láthatok, fákat és virágokat, de      olykor-olykor ennél jóval többre vágyom,      holott pontosan tudom, ha egy törött tejfölös      dobozt markolnék életem utolsó pillanatában,      azt is szépnek vélném [… Tovább]

Novella

Otthonról haza

  Talán visszajöttek Margarinék… De furcsa és kellemesen lágy, zengő ciripelés hangja zizeg ki a park pázsitjából. Bederilábú bedereg, mert a nagyváros villamosos teher-Manettes és mindenféle egyébirányú tehermentesítése megtörtént. Most valamilyen más irányba csörömpöl vele a nagyokat füttyögő vonat. Alig [… Tovább]