P. Tóth Irén : Ott leszek

magába szippant a félelem

az elismerés keresése

van még idő egyedüllétre

múlt

jelen

jövő kavarodása

ellenség kell

ellenség-kép 

hát jó

legyen

legyek ez is én

megint

megint

megint

 

ott leszek mozdulataidban

és mozdulatlanságodban

a csillagokban

melyek rád vigyáznak

ha hideg van  a nagykabátban

őrültségeidben és bölcsességedben

 

ott leszek hol a gondolat

szárnyra kel vagy porba hull

hol keresztüllépsz

haragos-hanyagul

hol átnézel rajtam mint ablakon

min foltot hagyott

féltő fájdalom

Legutóbbi módosítás: 2013.07.08. @ 16:35 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.