Kőmüves Klára : – percbőségem árvaságai –

Fotó: Németh Tamás

 

 

 

 

     Dombokat, völgyeket láthatok, fákat és virágokat, de

     olykor-olykor ennél jóval többre vágyom,

     holott pontosan tudom, ha egy törött tejfölös

     dobozt markolnék életem utolsó pillanatában,

     azt is szépnek vélném s szeretném magammal vinni

 

     messzire.

 

     Madárcsicsergésre ébredhetek, kedves lágy neszekre, de

     néha-néha ennél sokkal többre vágyom,

     holott biztos vagyok abban, ha egy kopott, régi

     ajtó nyikorgását hallanám utolsó perceimben,

     azt is dallamnak gondolnám s szeretném magammal vinni

 

     messzire.

 

     Kenyeret ehetek, ihatok bort, cukorkák ízét élvezem, de

     olykor-olykor ennél jóval többre vágyom,

     holott pontosan tudom, ha ecettel itatnának

     megannyi kedvenc ízeim helyett az utolsó pillanatban,

     azt is mézédesnek találnám s szeretném magammal vinni

 

     messzire.

 

     Virágok illatát érezhetem, parfümök között elbíbelődhetek, de

     néha-néha ennél sokkal többre vágyom,

     holott biztos vagyok abban, ha rothadó zöldségek

     közelében feküdnék a végső perceimben,

     azt is tömjén illatúnak érezném s szeretném magammal vinni

 

     messzire.

 

 

     Messzire mindent magammal vinnék, amit

     percbőségeimben közelről észre sem veszek.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.08. @ 16:12 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))