Volt mire számíts,
ha tollat ragadtam.
Összegyűlt a sóhaj,
nem bírtam magamban.
Nézek meszelt lapra
őrülten, meredten…
keresem a foghatót
a kiürült teremben,
olyan kiszámítható.
Én leírom, te érted…
Ha mozdulni kéne,
mégse teszek érted.
Írom a sok cetlit
fióknak, kukának,
ürítem magamból,
ne tengjenek vágyak,
elfordultál tőlem
vagy elfordultam én…
Ne láss le lelkemig,
mi fortyog a mélyén.
Hazudni könnyebb már.
Ha igazat mondok,
úgy sem leszek tisztább,
s te nem leszel boldog.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.08. @ 20:29 :: Furuglyás René
