Marthi Anna : Összegzés

 

 

Íme fektetem a nyolcast. Itt a reggel.

Ha nem nyolc óra van, akkor végtelen.

Hiányaimmal málházottan, gyakran

mindenre vicsorogva. Semmi nem jó

mostanában nekem? Elfogytak mind

a lélekteli többletek, zsibbadt végtag

ír, zsibbadt száj nevet, és hitem

tépázza újra ez az örökös lustaság.

Zárt falú házam úgy épül, mintha

lepedőn járna benne a káosz.

Valamiért nem a boldogság az,

ami összegzésképpen rátok kacsint,

csak kukázom magamban a kínt.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak