Lombos, hársfa erdő szélén élt egy anyó – furcsa szerzet,
kinek ölébe a minap pottyant egy csöpp talált gyermek.
Ki-kivette a pólyából, a szükség, ha úgy kívánta,
s reszketeg, eres kezekkel tette, amit kell – tisztába.
Ha a gyermek sivalkodott, paskolta s hívta malacnak,
s így szólt: „Elhallgass, ha mondom! Farkasok fogára adlak!”
Arra is járt egy vén ordas, felfigyelt a feddő szóra,
sokáig várt a tornácon, de álma nem vált valóra,
mert az anyó a gyermeket aztán ily módon ringatta.
„Aludj, szentem, farkast ölünk, ha erre jár az ebadta!”
No, e farkas elég bölcs volt, lehetett is vénségére,
s ezt gondolta. „Nincs eszénél ez a ráncos-lelkű néne!
Egyet mond, aztán mást ígér! S mást ígér, amit meg nem tesz.
Javára már csak az válhat, ha fohászkodik Istenhez!”
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Pásztor Attila - Atyla
