Seres László : Démontűz

 

Gyötrő kínban heverészek,

mint a csontig fagyott részeg,

lelkem szomorú fűz lombja,

hajlott törzsem behúzódik

ledőlt árnyékomba.

 

Amióta elhagytalak,

darabokra hullott a Nap,

tested sziluettje ívét

visszahajtja rám az Isten

égbe vivő hídként.

 

Mindegy, bűnös vagy ártatlan,

kit az angyalok áltatnak,

s vágyakozó csillag éltet,

ha belehal is, mind boldog,

hogy démontűzben éghet.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.