„Hogy vagyunk, hogy vagyunk?”
– Kérdezi egy öreg barát
Éppenhogy csak megvagyunk
– Torkomszakadtából ordítanám.
„Hát miért? Olyan rossz nem lehet!”
Igen? Próbáld csak elveszíteni
szeretett szellemed.
A kín, ahogy csak úszol,
mint magányos porszem a tejszín felszínén.
„Arra folysz, amerre visz a szél?”
Egyszer jobbra, egyszer balra,
csak keringek, valahogy talán
összerakom eltörött csészém.
Mozgásban sem jó, húz az örvény,
minden egyes porcikám jelenléted kívánja,
legyél bennem újra fény.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.14. @ 06:28 :: Tóth Antal Csaba