Marthi Anna : Miliő, rózsaszál

 

 

Nem szeretem a rózsát.

Ebből a napból még bármit lehet…

Csak a képről ne ez a virág nézzen rád.

Ihatnék kávét, vajon közelítene?

Látom a bort, amit vettem

neked, kettőnknek, úgy 

volna jó egyszer… ebben is hiszek.

Bár nem ma lesz, sem holnap.

Vajon még ebben az életben, egyáltalán?

Ma reggel varrtam, de mikor varrom magamra

a természetességet, mint lenge ruhát,

ami alatt a dobogón rejtjelezve,

otthonomat figyelve dekódolod,

jó nő vagyok és annál jobb anya.

Legalábbis nem ettem le 

a blúzom, és hagytam úgy

éktelenkedni, hogy ez a nő feldúlt.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.14. @ 06:45 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak