Tóth Zita Emese : Tucat

Fejemben a hang 

vonalakká fakul,

s mint origami lapokból

hajtogatott kacsák,

tátognak,

nincs bocsánat,

 

én ott várlak

valahol a múltban,

ahol még csak egymagam voltam a fejemben,

de mára már annyi ember beszél bennem,

hogy megsüketülök,

és ha nem hallhatom tisztán,

mit mesélek rólam,

néma leszek,

ahogy hangszál szakad,

kicsi, egyre kisebb darab

vacog aortákba zárva, 

mikronnyi világ.

 

Igyál,

a boroskóla még vigasztal, 

ahogy átfolyik a testen

valami nagy hangzavarral,

szemben ülök önmagammal,

hologram az élet,

 

fakult origamilap-élek 

válaszfalak a szívbe,

szívd be a füstöt,

fújd ki a fölös hangokat,

 

vacogj, tükörkép,

ma sem lettél otthonabb.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.21. @ 13:19 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.