Nagyon sajnállak, mert gyönge vagy, törékeny, akár a becsben tartott porcelán, ami nem tanult használatot, csak egy bedohosodott vitrinben áll. Rám mosolyogsz és érzem a remegésed, ahogyan attól rettegsz, hogy a szemedbe nézek. Mindenkit?l félsz, aki el?hívni képes lelked igazát. Történt már ilyen, jóra csupaszodtál. Szép voltál, bájos és szelíd, de te csúfnak képzelted magad. Azt hitted, az ér célba el?bb, aki gyorsabban szalad, pedig ez egy egészen másik játék, el?re tolni a gyengét s azokból minél többet… aki fáradság nélkül ér célba, mindent vesztett. Er?s a hangod, ha ellenem kell szólni, saját börtönöd káröröm vizét iszod, bár engem kínál minden haragod. Dühít, hogy az én forrásom Istent?l kapott, felbolygat minden tiszta vízzel telt pohár. Már nem kételkedem; te az ördöggel cimborálsz. Persze, nem vagy az ellenségem, nekem régt?l nincs olyan. Egy kedves lélek lakozik benned, ami ha rosszat sejt, átgázol a felszínen. Hajlamod van a levertségre, ezt sugallja karikás szemed. Hinned kellene abban, hogy van saját hited, általa kaphatod csak vissza tiszta lelkedet. Engem hiába bántasz, a szavakat bármikor legy?zöm ââ?â?¬ a lángunk egy t?zb?l való. Te is tudod, hogy a parázs inkább engedelmeskedik a néma szélnek, mint a szónak, nagy kár lenne érted! Ha tudnád, hányszor védtelek s öleltek meg képzeletben, hogy elcsitítsam háborgásaid, de te közben cselt sz?ttél, hogyan állíts minél több embert ellenem. Nem tudtad, amit én; te csak egy kísértés vagy, semmi több nekem. Ezer jó szót szólok érted, ha százszor átkozol, mert az Isten folyton válogatja híveit. Sosem kés?. Ne félj! ââ?â?¬ Úgy élni túl nehéz. ââ?â?¬ Gyere és szeress! ? megbocsátja tenger vétkedet!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Kőmüves Klára
