Marthi Anna : Duruzsolnék

Duruzsolnék füledbe, már szebb a konyhám,

egy bútorral több van, és lett hely a várva

várt szakácsnak. Mosolygok, mert ezek is

igazából rád várnak, főzhetsz itt prózát s

verset. Elképzelhető, hogy őszig valóban

elkészül a ház, és fogadni merlek? Korai,

folyton ezt kérdem, ránézve bármire, csak

eddigi sutaságaimat érzem. Jó lesz, ha

sikerül kikecmeregnem tárgyak ketrecéből,

és megélem helyette veled: ember-éhemet.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak