Meyer József : A számkivetett innováció (E-mail mesék 9.)

Az illusztrációt a hálóról vettem.

 

 

Tisztelt XY!

 

Hagyományosan politikamentes témaválasztásaid során az innovációval kapcsolatos felvetéseid mélyen érzékeny területre vittek, megint komolyan ámulatba ejtettél! Pláne úgy, hogy uniós szabályozást messze figyelembe vevő törvényalkotásunk 2014 óta a kérdést rendezettnek tekinti. Ezen kívül a Magyar Innovációs Szövetség témába vezető, rendkívül élvezetes definícióinál pontosabbat teljesen fölösleges keresgélnünk a hálón. Ezeket böngészve kirajzolódik egy rendkívül precíz működési keret.

„Az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing-módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése” — ez az ún. Oslo kézikönyvből átvett teljesen tömör meghatározás kijelöli az általában elviselt, mi több, elvárt verseny kereteit; másrészt olyan illúziót kelt, mintha helye lenne minden olyan munkavállalói ambíciónak, ami a megengedett fejlődés alá rendelhető. Ha felvetnénk a kérdést, hogy ezek a mértékadó tételek mely termelési módokra értendők, nyilván készségesen elismernénk univerzalitásukat. Most viszont nem látunk más aktuális értelmezési keretet, mint magát a legújabb-kori kapitalizmust. Ennek mindent maga alá gyűrő a profitéhsége (mint leginkább az ipari forradalom óta viruló legkegyetlenebb mozgatórugója) rendre nélkülözi a természettel való legcsekélyebb összehangolás erőfeszítéseit. Szélső esetekben már a minimális eredmény/haszon elérése, illetve a végig nem gondolt termelés is felmérhetetlen, visszafordíthatatlan pusztítással jár.

Ilyen tragikus hibák javítására egyáltalán nincs megnyitva semmiféle tényleges lehetőség, miáltal az érvényes szabályozások lebutítva, cinikusan erkölcstelenek. A regnáló tudomány-és technikaszervezők a fentiek szerint megengedik, sőt támogatják például a kis amplitúdójú ún. know-how érvényesülését, szerte Európában is.

 Egyértelmű, hogy a feltalálóink számára így nincs és nem lesz lehetőség a nagy amplitúdójú innovációra, amelynek során súlypontok helyeződnek át, illetve új tudományágak születnek. Nagyon jól ismered alkotó zsenijeink hányattatását, jobb esetben az üldöztetésük közepette óriási szerencsével született meg méltó világhírük. A polgári jog intézményei pedig képtelennek bizonyultak arra, hogy egyáltalán megértsék és védjék valami gyökeresen új, fenomenális dolog megszületését. Ez ma is így van.

 Azt mondod, hogy van ellenpéldád: a második világháború végén a győztesek agyelszívása során a találmányok totális állami védettséget élvezve eredményeztek már őnáluk forradalmi változásokat tudományban, technikában, amikor a nyertes hatalom birtokosai nyilván legkevésbé a klasszikus jogvédelem intézményére hagyatkoztak. Teljesen egyetértek veled, számkivetettjeink részére efféle garantált, különleges alkotói körülmény lehet az egyetlen kínálkozó lehetőség.

Látszólag távolabbról hozok egy személyes példát: civilként különféle beavatkozások céljából többször is beutaltak Budapesten, a Honvéd Kórházba.  Egy alkalommal a főorvos föltette az obligát kérdést: voltam-e katona, és hol szolgáltam? Igenlő és tájékoztató válaszom jólesően megnyugtatta. Mi volt a tanulság? Ennek az egészségügyi rendszernek különleges feladat volt a lakossági ellátás bekerülése a katonai védelmi ernyő alá, miközben nem kellett föladnia az eredeti identitását sem. Hivatásukkal viszonyultak ehhez, igaz hazaszeretettel.

Nyilván nagy elégtétellel fogadod a második világháborús példálózásod mára aktualizálását, hogy lehetőleg minden feltalálói tevékenységet teljes mértékben állami védettség alatt végezhessünk itthon már a közeli jövőben, jelesül a honvédelem égisze alatt. Azt a nézeted is megemlítve, hogy hivatásos katonáinktól egyáltalán nem áll távol például a műszaki tudományok magas szintű ismerete, alkalmazása, féltő megóvása sem.

Legyen neked mindenben igazad!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Meyer József
Szerző Meyer József 61 Írás
1949-ben, Budapesten születtem. Manapság mérnökként dolgozom az építőiparban. Évek óta foglalkozom szakcikkek írásával, olykor más műfajjal is próbálkozom, Brády Zoltán nagylelkűségének köszönhetően némelyikük megjelent a Kapuban. 2010 novemberében Beró (Beri Róbert) meghívott az általa életre keltett" Édentől északra" művészeti csoportba.