Akkor minden sóhajt ide kérek. Csöndet. Pálca kopogtat a katedrán.
Átlényegülni. Ennem kell, pisilnem kell, kiszaladnom kell. Tanárnéni!
Mindenki ül a helyén. Ma arról fogunk beszélni, a fene tudja, miről is
kellene. Mindig vannak kerülőutak, életutak, érdekes, izgalmas törté
netek a múltból. Mi lenne ha ma rátérhetnénk a jelenre. Egyszerűen:
nem megyek sehova, inkább fülelek. Helyben vagyunk. Kezdődhet a
társalgás felső fokon. Nem is biztos, hogy kellenek ide szavak, de jó
ám legyen, felvezetésnek, aztán slussz. Rém egyszerű: utána csak
meditáció egyes lecke, koncentráljunk ezúttal is, kis figyelmetlenke,
addig nehéz, míg egyszercsak megengeded magadnak afféle vágynak,
ami akkor érkezik, amikor nem vágysz semmire sem. Csak énrám?
Nem – csak tirátok. De tanárnéni, mi vagyunk többen? Meglehet. Bár
elképzelhető, hogy magamban beszélgetek, és üresek a szívek, vagy
elálmosodott szívem egyetlen szerelme…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna
