Dezső Ilona Anna : Anyáknapi megemlékezés

Illusztráció: saját festmény

 

Ismét egy anyák napja, amin már nem köszönthetlek édesanyám. Ismét egy évvel öregebb lettem és te már nem vigyázol reám. Elolvasom kedvenc idézeteidet, könnyeim mossák róla a port.

Mesélnék neked, volna mondanivalóm sok, de te mindezt már nem hallod meg. Megszületett a várva-várt kis unokám, s te nem voltál mellettem a fontos percekben. Pedig milyen sokáig imádkoztam a Teremtőhöz érte, biztattál, hogy ne türelmetlenkedjem, mert beérik az áldás, csak bátran kérjem… Olyan az arcocskája, mint egy telt tulipán, piciny szája aprócska, korai cseresznye. Szeme szürkesége akár a viharos ég, melyen a tisztaság üt rést. Fekete hajacskája, mint megannyi szénben fejlődő gyémánt… hasonlít rád, hasonlít rám, hiszen belőlünk is van benne egy darab kis lánc… Ha nem siettél volna ennyire, és nem hagysz itt ilyen gyorsan, árván mindörökre, most elmondhatnám, mennyire szeretlek. De te nem vártál, intézted hazameneteled nagy hirtelen úgy, ahogyan soha sem hittük volna, még csak épphogy elköszöntem tőled, máris ott feküdtél halálos ágyadon viasszá váltan. Égetted gyertyád kanócát szaporán, megvártál, míg hozzád értem, előtted letérdeltem…

Hiányzol, anyukám! Naponta százszor, számtalanszor… s mindenről, amit kezembe fogok, te jutsz az eszembe. Még menyemhez szaladok naponként, miközben téged látlak magam előtt, ahogyan te is jöttél… ó, hogy szaladtál felpakolva hatalmas csomagokkal, tiszta szíved vércseppjeivel, finoman nekem szentelt életed verejtékével, vonat alá térdre esve, csak a jó Isten tudja, mennyi viszontagságot áthidalva óvtad boldogságomat. Csak épp most nem vagy mellettem, pedig nagyon kellenél, várnám bölcs tanácsaidat, mit hogyan tegyek, és mikor melyik döntésem volna a jobb. Azért arról mégis csak számot adhatok, hogy szót fogadtam, és anyósi sorsban nem osztozom senkivel sem, vagyok inkább egy jóságos néni, vagy kedves rokon, vagy csak amolyan fiam anyukája… barátnői pozitúrára vágytam, de belátom, az még nem lehetek, még nem ért be az idő s még nem teltek el annyira az évek, hogy mindezt egy fiatal, bájos kislány elfogadja.

Imádkozz hát értem jó anyám, úgy, mint régen is tetted; emlékszel? Kezedben a Bibliával, vagy az időtlen Zsoltárral… énekelj ott fent a mennyeknek országában szépeket, hogy megcsodálhassa minden égi angyal a trilládat. Drága féltő kezed, legalább néha simogasson meg, még akkor is, ha mindezt én már nem érezhetem meg… nagyon szeretlek édesanyám, most is, itt is, s majd ott is… mindörökre!

 

Legutóbb szerkesztette - Dezső Ilona Anna
Szerző Dezső Ilona Anna 80 Írás
Dezső Ilona Anna, 53 éves vagyok. Nagyrábén élek, a Sárrét egyik kis falújában Magyarországon. Nagy szerelmem a festészet, és az irodalom. A Batsányi-Cserhát Művészkör országos titkára, a Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend dámája (lovagtisztje) vagyok.