Marthi Anna : Szerelmesnapi

amit adsz
egy meglepődésbe
belerejtett apró titok

amit belelátsz
ahol üresség van
nem hozzábutulás

amit valaki mond
nem sírsz rajta
ezt is kedvelem
nagyon

amit képeken
bebarangolunk
a képzeletet

amit nézel burokban
vagy velem
egy a személyes tered

amit elsietsz
helyére természetességig
megfested hirtelen

amit játszol
mohót vagy lustát
amit aztán szorgalmasan
elfirkálunk

amit hangoddal
amiből nincs kiút
csak szerelem

amit keresek
pont ott ahol üresen
maradt csókom helye

amit kitalálsz
utánajárni nálad nem
időpocsékolás

amit tudok
felmérhetetlen de
egyedül és mégis veled
boldog vagyok

amit széppé
teszel meghittebben
ki mással is élheti meg
az ember

Legutóbbi módosítás: 2022.02.18. @ 09:53 :: Serfőző Attila
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak