Lovas Zsuzsanna Lux : Szempillán pihen

 

Már nem vonzanak sem az apró fények,
Sem a színes forgatag,
Már nem hívogatnak sem a kétes éjek,
Sem a csókos alkonyat.

Már elmondtam mindent amit tudtam,
Fárasztanak ma a szavak.
Ne szeress! Ne ölelj ma este!
Meghalt bennem a gondolat.

Tépett szárnyam a földre húz,
Tollam hullatom zajtalan,
Arcod éle a ködbe bújt,
Könyörtelen a csúf vigasz.

Ma jobb a csend, ma jobb ha nem fáj,
Minden mozdulat hangtalan.
Ma ne várj semmit, mert a deszkán
Tapsot remél az új darab.

Ha nem értesz, hát menj tovább!
Nem kellenek a nagy szavak!
Vérehullató-virágnak ágya…
Szempillán pihen a pillanat.

Legutóbbi módosítás: 2022.02.18. @ 09:55 :: Serfőző Attila
Szerző Lovas Zsuzsanna Lux 18 Írás
Tanár, tanító, dráma- és bábpedagógus vagyok. Szeretem a verseket. Előszőr, csak felolvastam, előadtam őket, de 2016-tól már magam is írogatok. Mivel ezek mellett, ezeken túl a bábművészetet tartom igazi otthonomnak, nehéz megállni, hogy csupán egyetlen alkotói formában fejezzem ki érzéseimet, gondolataimat. Legújabb "játékom" az árnygrafikai képalkotás. Egy battonyai kiállítással kezdődött. Budapesten a Háló Közösségi Térben, az S4-ben jelenleg is van kiállításom. Az ott látható képek főleg könyvillusztrációnak készült alkotások.