Hát, nem hiába feküdtem annyit itt
a fűben, bámulva a halványkék eget,
már tudom legalább, milyen a szeretet.
Hasonló az érzéshez, mint amikor meg-
pillantom a Holdat az égen, pedig a Nap
még éppen csak lemegy.
Nem volt hiábavaló a madarak állandó
figyelgetése sem, már ismerem az érzést,
hogy milyen a szerelem. Olyan az, mint
a vállam felett gyorsan elsuhanó madár,
ha túl közel merészkedett, és úgy érintett
meg, hogy nem érinthetett.
