A megbékélés háza — 770. —
Már mindenki a házszentel?re gondolt, jóllehet az még a házavatóra sem volt alkalmas, nemhogy annak felszentelésére…
A megbékélés háza sajnos de nem épült fel ez eddig (Ez a tagmondat átfogalmazásra szorul. Sajnos nem épült fel, nem kell a „de”.) , bár látszatra minden rendben volt, s már megvoltak az emberi tervek is, ám a kivitelez? mintha valami nem látható okból késne – bár nem lehet messzire -, pedig azt ígérte, hogy el nem késik! (Azt ígérte, hogy nem késik. El nélkül. Emellett megint szóismételsz is.)
Szóval nem épül a ház, s csupán lelki hajléktalanként csavarogva csatangolok és csatázom e csodálatos világban – mint aki maga is bolyongásra ítéltetett -, ugyanakkor a telek pedig már helyrajzilag /e Földön/ készen áll, ám mit is akarhatnék többet e széles térnél/?/, ahová lábaimat helyezte Valaki.
Úgy t?nt /haver/, hogy minden a lábaim el?tt hever, miközben sátorházam átázott és megtépetett kíméletlenül a szélt?l, s még a sátorszögeket is hiába keresem, melyekb?l pedig b?ven állott tartalékon.
Ráébredhettem – ha megkésve is -, hogy e földi sátram nem megfelel? alapra építettem, melyhez elmulasztottam építési engedélyt kérni, ellenben ezután másként lesz minden, s nem ismétl?dhet meg Münchausen báró esete -, lovával-lovasával.
A/z örök/lakással kapcsolatos hivatalos terveket már kezeimben tudhatom, mit nem vihet el csak úgy a szél – mely most is /f/élénk felénk -, jelezvén evvel, hogy életemnek viharai még nem értek véget. De nem is fognak.
Viszont ki is tudhatná, hogy ki, vagy mi is okozta a vihart /benned/?
Másfel?l testem villámhárítóként még áll, életem megannyi romhalmazából kiemelkedvén.
Amennyiben megmaradok kicsinynek – egyszersmind alázatban -, úgy a háborút követ? látvány képe, most nem lenne látható.
Itt érkezhettem el azon fordulatig, ahonnan már épülni tetszik a megbékélésnek háza, mit nem szeretnék, hogy Déva várához hasonló sorsra jusson, s mit felépítettem nagy fáradalmak árán estére, az nagy dráma lenne, hogy leomoljon reggelre -, éppen a reggeli áhítat idejére.
A ház épül túln?vén szerény igényeimet, viszont a megbékélés épít?anyaga – a Szeretet -, valamiképpen kimaradt az épít?anyagok sorából, vagy meglehet az ég madarai, netalán korunknak szarkái elvitték azt -, és nem mondták meg, hogy hová tették, mint amiként elvitték az Urat a sírból, és nem tudta senki, hogy hová tették ?t/?/.
Tudott, hogy ami mozdítható, az meg is mozdul – mint Bethesda tava -, de miként, vagy miért is a Szeretetet vitték el/?/, mi végül is a legértékesebb kincs – mit tovább adhatunk -, mely nélkül nincsen ház, de élet sem.
Most mégis megbocsátásom az mi igen fontos lehet, különben magam sem nyerhetek /b?n/bocsánatot.
Nem szeretem amikor az órádat nézed, így inkább befejezném, ha egyáltalán befejezhet? ez.
A legjobb hírem most az lehet, hogy a megbékélés háza már pirosban áll – és magam is pirulok -, ha a kiontott drága Vérre gondolok, mely nélkül nincs élet, de megbékélés sem.
A megbékélés háza soha nem azonos a ház megbékélésével, mivel ami nem k?re építtetett az mulandó, ahogyan ezen szösszenetem is – melyet kifejezetten számodra írtam -, kib?l csak úgy árad azon Szeretet, mi megalapozhatja a megbékélés/ed/ házát
Tanácsom?
Ne akarj minden áron egyházalapító lenni, mivel ahhoz eretnekséged kevésnek bizonyulhat, különben szépséged ehhez nyilvánvalóan elégséges.
Berekfürd? – termálstrand – 2011. szept. 09.
————————————
M?faját tekintve jelen állapotában nem levél. Szóismétl?s, rosszul fogalmazott elmefutam, nem való a f?oldalra.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Bősze Emil Miklós
