Kőmüves Klára : – csöndidő –

Éjbe szórt szavakkal engem el nem
érsz – mély az éj, sötét, bizonytalan,
de hozd csak napvilág elé, mit szánsz
nekem, ha szólsz, s kinyílok, szirmaim
kibontva várom, megcsodálj! Érj utol
a fényben, az való nekünk! A Holdra
esküdöznünk már úgysem lehet, hisz
rég eladtuk azt – hát, jól fejedbe vésd;
ha álmom szőne is, a Napba rejtelek.
Jó…
Legyen. Legyen, de csak ha sarlóforma
lesz a Hold! Nem kell, hogy lássanak, és
meghallják, amit mi úgy mondunk el ott,
te árva szót sem szólsz, és meg már én
sem szólalok.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.02. @ 16:59 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 706 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))